...vagy "csak" a történelem ismétli önmagát ?
Hatvan évvel ezelőtt...
"Az ország békés volt és csendes. Néma tartomány. Még próbálkoztak
néhányan lázadással, de hamar elkushadtak. Volt elég erős fiú, akik
meglátogatták a pimaszkodókat, és elbeszélgettek velük. Ott voltak az
utcákon, vagy fekete autókban mentek a dolgukra. A legjobban a bűnözők
váltak be ebben a munkakörben: priuszuk és gyakorlatuk volt, gátlásaik
viszont nem. Általában megvárták az éjszakát, és akkor csengettek. De
ritkán volt szükség rájuk.
Tudta mindenki, hogy már elégedetlenkedni is veszélyes. A falnak is
füle volt, ott ültek a besúgók a munkahelyeken, a tanári szobákban, az
egyetemeken, ott osontak a lépcsőházakban. Nem is meggyőződésből
jelentettek, hanem valami nyomorult kis előnyért, vagy annak reményéért.
Sokan így küzdöttek meg a félelmükkel: átálltak az erősebbhez, féljenek
inkább mások.
Leveleket bontottak fel és telefonokat hallgattak le, és felírtak
mindent, amivel visszaélhetnek, ha és amikor kell. Családokat és
kapcsolatokat térképeztek fel, hogy oda tudjanak ütni, ahol fáj.
A rendszer kiválóan működött. Aki nem vette észre, hogy hol a helye,
az végül fizikai erőszakkal találta szemben magát. Aztán magyarázhatott a
jogairól az erős fiúknak, hogy őszerinte népszavazás kellene.
Minderre a nagy nemzeti célok eléréséhez volt szükség, azokat ugyanis
nem lehet állandó viták közepette megvalósítani. És erre nem is volt
szükség, hiszen az élcsapat remekül tudta, mi kell a népnek (...) És az ország békés volt és csendes, nem szelelt. Akkor hátradőltek az
urai elégedetten. Nem sípol, nem szökik sehol a nyomás, tehát
biztonságban vannak. Épp hatvan éve volt."-a történet folytatás
Tóta W. Árpád tollából itt olvasható !
(Érdekes írás, mert akik átélték azt a korszakot még itt élnek közöttünk -ha nem is sokan- de talán bizonyítani tudják az írás hitelességét!- a szerk.)
Szerk;Posta S.
