Drága jó főnök úr, nincsen elhullott fenyőfagallya ami már nem köll?! - kérdi.
Miért nem tetszik fát választani gally helyett ? - érdeklődöm.
Nincs arra pízem, csóró szegény emberek vagyunk mi - feleli.
Pedig hogy elvinném ezt az aranyoskát - és megsimogatja az egyik fa tetejét - majd hozzáteszi: van maga olyan jó ember hogy nem bánná, látom magán.
Persze hogy nem bánom, szeretem én is a gyerekeket - felelem
Nyalom a lelkít, nem bánja ha elviszem ? - mered rám nagy kétajtós szekrény méretű szempárral.
Nem hát ! - vonom meg a vállam, boldog karácsonyt önnek meg a családjának.
Asszonyság megragadja a fát és már el is tűnt.
Nekem meg semmi közöm a karácsonyfákhoz, csak arra jártam."
Barta P
