Ha Luca-nap, akkor időjóslás. Ettől a naptól
kezdve karácsonyig mindennap feljegyezték, milyen az idő mert a hit
szerint e tizenkét nap időjárásának fog megfelelni a következő év
tizenkét hónapjának időjárása.
Az időjósláson túl a terményjóslásnak is nagy
jelentőséget tulajdonítottak: a lucabúza keltetésével a következő év
termését igyekeztek megjósolni. Szerelmi jóslások is kötődnek december
13-ához. Legelterjedtebb formája ennek a gombóc- és a derelyefőzés volt –
szigorúan éjfélkor kellet a szertartást véghez vinni: tizenhárom
gombócot készítettek, és tizenkét cédulára férfineveket írtak fel. A
forró vízből legelőször feljövő gombócban lévő cédulán található nevet
fogja viselni a leendő férj – tartották.
Ezen a napon kezdték el készíteni Luca székét is. A
tizenháromféle fából készített széket a katolikusok az éjféli misére, a
reformátusok pedig a keresztútra vitték, felállva rá így láthatták meg
ugyanis az ökör-, bikaszarvat, agancsot vagy tollas fejdíszt viselő
boszorkányokat. Miután az „boszorkányt kiáltott”, a Luca-székes embernek
hazafelé rohannia kellett, és mákot kellett hintenie maga után, hogy az
őt üldöző boszorkánytól megmeneküljön, a széket azonnal el kellett
égetnie.
További részletek: itt olvashatók.