Gondolatok egy tragédiáról...

Január 7-én és 8-án Hollywoodi filmjelenetté változtak Párizs utcái, amikor is szélsőséges iszlamista terroristák rátámadtak egy provokatív  francia újság, a Charlie Hebdo szerkesztőségére és 10 tagját, köztük a főszerkesztőt is hidegvérrel lelőtték, majd a segítségükre érkező rendőrök közül is kettőt megöltek. 

Az indíték senki számára sem titok; a Charlie Hebdo liberális újságírói és grafikusai évek óta abból csináltak versenyt, hogy melyikük tudja jobban kigúnyolni a másoknak szent eszméket, vallásokat és hogyan tudnak minél több ember szemébe és önérzetébe beleköpni. És mindezt lehetőleg minél ízléstelenebbül. 

Ennek tudatában azok, akik ártatlan áldozatokról beszélnek, szándékosan manipulálnak azért, hogy Európától Ausztráliáig egy liberális és értelmetlen szlogen alatt újraegyesítsék polgáraikat.
( Ne tessék félreérteni a leírtakat, mert a terrorizmust minden létező eszközzel meg kell szüntetni,de a kiváltó okokat is érdemes átgondolni és a miértjét elemezni !-a szerk.) 

Hogy milyen célból még várat magára. Je suis Charlie – vagyis Én is Charlie vagyok. És ha megfigyeljük a kiváltott reakciót tulajdonképpen ez sikerült is, haláluk több krokodilkönnyet fakaszt a nyugati civilizációban, mint ezer és ezer palesztin, orosz, iraki gyerek meggyilkolása. Pusztuló értékrend, önpusztító nyugati civilizáció...

Szerk;Posta S.