Tömegverekedés a debreceni menekülttáborban pénteken délután !

Tömegverekedés tört ki a Sámsoni úti menekülttáborban a dehir.hu értesülései szerint. A helyszínre több rendőrautó érkezett,kommandósokat is bevetettek s a mentősöket is ki kellett hívni. A verekedők szétválasztására és a rend helyreállítása érdekében a készenléti rendőrséget is kivezényelték a menekülttáborba.
A mentőszolgálat vezetője elmondta, egy súlyos és négy könnyű sérültet kellett kórházba szállítani, mindegyiküket a Kenézy Kórház baleseti sebészetére vitték.
Egyelőre nem lehet tudni, miért tört ki a verekedés, a rendőrség még nem adott hivatalos információt az esetről. Helyszínen tartózkodók arról számoltak be, hogy rengeteg rendőr tartózkodik a tábornál, húsznál is több rendőrautó érkezett ki, s egyre többen vannak. A tábor területén belül sorfalat álltak a rendőrök, s csak azokat az embereket engedték be, akik oda tartoznak. A rendőrök arra is gondosan ügyeltek, hogy senki ne lásson semmit az utcáról.

Mint ismeretes, az Európai Unión megváltoztatta a menekültstátuszt kérőkkel kapcsolatos szabályozást, ennek értelmében a határátlépők nem utasíthatóak ki, és nem is lehet őket őrizetbe venni (?) a legfeljebb 30 plusz 60 napos procedúra idejére. A debreceni befogadóállomáson elsősorban emiatt a szabály miatt már hónapok óta áldatlan állapotok uralkodnak, rendszeresek a verekedések, ráadásul a menekültek többször követtek már el bűncselekményeket a város különböző pontjain.

A polgármester nyilatkozata :

Megosztotta:Barta P.

Június 29-e Péter-Pál.

Ha a naptárra tekintünk, láthatjuk, hogy ma június 29-e Péter-Pál napja van. Vajon a mai modern kor embere mit tud ennek a napnak a jelentőségéről? Sajnos igen keveset. Pedig aratáskor eldől, hogy milyen lesz minden napi kenyerünk, valódi táplálékot jelent majd számunkra vagy csak elegendőt.

Déd- és nagyszüleink, akik a természettel harmóniában éltek, Péter-Pál napját az aratás kötelező kezdőnapjaként tartották számon. A termény betakarításával embert próbáló időszak vette kezdetét, a dologidő szó szerint látástól vakulásig tarott, teljes mértékben igénybe vette az emberek erejét és idejét. Az aratás kezdete és vége azonban nagy jelentőséggel bírt.

Az aratás megkezdése előtt az aratók áldást kértek a munkájukra és fohászkodtak a teremtőhöz, hogy addig amíg a terményt be nem takarítják, mentse meg őket és az értékes gabonát az esőtől. A gabona minden egyes szeme létük biztonságát jelentette, ezért nagy becsben tartották.

A munka befejezése után aratóünnepet tartottak az ország minden területén.

Aratókoszorút készítettek az aratók, amelyet a következő évig a mestergerendára kötöttek a lakószobában. A koszorú kalászainak búzaszemét megetették az állatokkal. A néphiedelem szerint így a jószágot megóvták a betegségtől.

Az aratási munkák befejezése mindenkinek valódi ünnep volt. A kétkezi munkát csak a sarló segítette, amelyet csak a XIX. század végén váltott fel a kasza. A két aratószerszám egészen más munkamegosztást igényelt: sarlóval a nők és a férfiak egyaránt kivették részüket a munkából, a kaszát azonban csak a férfiak használták.

Napjainkban hagyományőrző rendezvények elevenítik fel a sarlós és a kaszás aratást. Ami nekünk hagyományőrzés, az őseinknek természetes volt.
Körtvélyesy V.