Oldalak

"Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény !" -Deák Ferenc-

2014. december 23., kedd

„Minden Magyarok" miniszterelnöke...

Kommentár nélkül.
sakema

Sámsonkertben jártam...

A címben szereplő mondattal kaptunk agy levelet N. Attila olvasónktól.

 "21.-én vasárnap délután Sámsonkertben volt dolgom és az iskolánál egy hangoskodó sokgyerekes csoportosulásra lettem figyelmes. Lassítottam az autóval és megkérdeztem, csak nem valami baj történt? Á nem volt a válasz, karácsonyi csomag osztás lesz !
És - hogy hogy nem - az alábbi történet jutott az eszembe!"


"1981-ben költöztünk Hajdúsámsonból Hadházra-szerencsére azóta már ismét Sámsonban lakunk,- és egy nyári délután egyszer a testvéremmel labdázgattunk az iskolából  hazafelé menet, a főtérnél  fényes nappal egy csapat cigánygyerek megtámadott minket. 
Ezt az "élményt" soha nem fogom elfelejteni. Elvették a labdámat, amit hagynom kellett - a cigányok gyalázkodásával egyetemben - mert a nyolc éves öcsém (én 12 voltam) sem védekezni-, sem elfutni nem tudott volna. Fogtam a kezét az ijedt öcsémnek és miközben a cigánypurdék ütöttek és lökdöstek igyekeztem úgy helyezkedni, hogy őt ne érjék el. Mázlink volt, mert járókelők jöttek és szerencsésen megmenekültünk. 
Mivel apám egy nagyon kemény férfi (ma is az), így - bármennyire is nem akartam, mert féltem - visszavitt a térre. Megtaláltuk a bandát és miközben visszavettük a labdát csúnyán leütött egy ránk támadó a purdékat védeni próbáló cigányt. (A többi az erő láttán csak biztonságos távolságból óbégatott.)

Apám nem mondható rasszistának, mivel ugyanezt tette volna, ha tejfelszőke norvégok lettek  volna az elkövetők. Viszont a testvérem is és én is sajnos egy életre előítéletesek lettünk. 
Mivel nem akarom, hogy a fiaim így járjanak, mindkettő már most pontosan tudja, hogy ki a barát és ki az ellenség. És esküszöm, hogy nem a bőrszín miatt !  
(Ezen kis történet után csak remélni tudom, hogy jó helyre jutottak azok az adományok!)"
Megosztotta:Posta S.