Hogy is állunk az internetadóval?

Röviden: SEHOGY! A törvénymódosításnak is nehezen nevezhető valami egyelőre ugyanis néhány sor mindösszesen, nem tudni a részletekről, csak némi ködösítést hallani arról, hogy majd a szolgáltatók fogják fizetni az adót.

No igen, hallottunk már ilyet bőven, de a vége valami miatt mindig az lett: végső soron a fogyasztó fizet mindent. Bár Varga Mihály ezúttal is hangoztatja a jól ismert mantrát: a szolgáltatók közötti verseny miatt nem tudják áthárítani az adót a fogyasztókra, érdekes módon ennek mindig az ellenkezője volt igaz, s félő, most sem lesz máshogy.

(Ha véletlen valami trükkel sikerülne is elérni azt, hogy a szolgáltatók ne tudják átterhelni a fogyasztókra az adót- bár ezt kétlem- még akkor is marad több alternatíva arra, hogy csökkentsék a saját adóterhüket. Például csak egy egyszerű dolog a sávszélesség meghagyása mellett a sebesség drasztikus csökkentése ami adatforgalom csökkenéssel jár, vagy az egyes oldalak tiltása. És már meg is valósult a cél; az internetszabadság korlátozása, vagyis a CENZÚRA= Észak-Korea !  Ez lenne a vég !-a szerk.  )

A kormány évi 20 milliárd forintot vár az adótól, ugyanakkor a gigabájtonkénti 150 forint esetén akár 200 milliárd forintos bevétel is lehet belőle. Pontos számokat viszont azért képtelenség egyelőre mondani, mivel - milyen meglepő - az internet jóval bonyolultabb annál, hogy egy bizonyos forgalom alapján fölözze le az állam a szektort.

Arra már az első napok után rájöttek, hogy kell felső korlát, enélkül ugyanis gyakorlatilag egy mozdulattal kinyírnák a hazai nettszférát. 
Az is lehetséges forgatókönyv, hogy sokan külföldi szolgáltatóktól bérelnek majd vonalat.A Nyugat-Európához képest még mindig lemaradással küzdő magyar internet fejlesztési lehetőségeit viszont szinte biztosan visszavágja az adó, a szolgáltatók a profit érdekében nagy valószínűséggel itt fognak spórolni a legtöbbet.
 Barta P.