Kommentár nélkül !

Posta S.

"Ma kezdődik...

...a meteorológiai nyár"című írásunk apropóján kaptuk az alábbi levelet Emődi Z. olvasónktól.

"Nemrég megkérdeztem egy öregebb munkatársam, hogy miért pörögnek így az évek, hónapok, napok a munkában.(...és még örülhetek is hogy van !) Nem tudott erre választ adni. 

Majd pár óra gondolkodás után magam is rájöttem. Amikor már az ember 8,10,12,14 órában húzza az igát akkor azon van, hogy hamar leteljen, majd azon, hogy hamar ágyba kerüljön. 

A tavalyi év számomra mintha nem is lett volna, gyorsan lepergett a monoton suhanó munkában. Egyedül a jelenlét realitása szögez kicsit az idő vasfogán. Előbb volt január és fáztam a magas hófalak között dolgozva. Majd most június eleje van, és mire észbe kapok karácsony lesz. Mindeközben ismét elvesztettem egy évet.

És ez a taposómalom megy kilenc hosszú éve a maga ürességével. Gondolom nem én vagyok ezzel egyedül. Persze azok az álmok amiket valaha szőttem, a valóság súlya alatt összerogytak. 

Nem ezért vagyok és vagyunk, hogy elsuhanjon mellettünk az élet. Nem azért, hogy fizikailag leépüljünk, hogy fél négykor keljünk és este hétre essünk haza. Biztosan tudom, hogy nem ezért vagyunk. 

A mókuskerék széles, lapos, csúszós és vagy lehetetlen, vagy olyan erő kell ahhoz, hogy kievickéljünk a szélére amihez én, vagy mi magunk kevesek vagyunk egyedül. Nekem nem a munkával van bajom, csak azzal, hogy nem elég belőlem 10 óra egy nap hanem az utat és az étkezési időt is semmibe nézik manapság. 

Milyen boldog lenne mindenki, ha lenne szabadideje, és nem kellene megalázkodva kérni a szombatot vagy vasárnapot hadd pihenhessen kicsit. Mennyivel jobb lenne, ha lenne munka, vagy azt ami van megfizetnék, és megbecsülnék. Én nem akarok EMBERI ERŐFORRÁS lenni, nem akarom a PIAC ÉRZÉKENYSÉGE miatt feladni a tíz éve is kevés órabérem. Változást szeretnék,szeretnénk ...de nagyon,mert mondanám,hogy Magyarország én így (nem) szeretlek.

Talán ezen elgondolkozhatnának felsőbb szinteken is! "

Megosztotta;Barta P.