Oldalak

"Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény !" -Deák Ferenc-

2013. december 26., csütörtök

Hiába teljesít jobban az ország...papíron !

Folyamatosan nő azoknak a száma, akik még karácsonykor sem tudnak rendesen enni. Nyugdíjasok, közmunkások és kisgyerekes családok, akik a léthatáron élnek. 

 
A budapesti Blaha Lujza téren karácsony mindhárom napján 4500 adag meleg étellel várták a rászorulókat. Csütörtök reggel már az előtt a Rókus-kápolnáig ért az ingyenes ebédre várók sora, mielőtt az ételosztás megkezdődött volna. Az Ételt az Életért Alapítvány munkáját napi száz civil önkéntes segíti a Blahán, de ha kétszer ennyien kétszer ennyit adnának, valószínűleg az is elfogyna.
A szervezet Facebook-oldalán látható képeken pedig egyből feltűnik, hogy egyre több kisgyerekes család is ott áll a hidegben órákat, csak hogy kapjon az ajándék ebédből. A legtöbb családban pedig legalább egy valaki dolgozik - sokszor 10-12 órát, minimálbérért -, ezt egészíti ki valamennyire a kicsivel otthon lévő anyuka gyese. Próbálnak talpon maradni, hogy legalább a minimális szükségletekre jusson, de sokszor ez is lehetetlen küzdelem.

Az ingyenkonyha ma már nem csak a hajléktalanok utolsó reménye. Az Oltalom Karitatív Egyesület Dankó utcai menedékhelyén már egy ideje rendszeresen feltűnnek olyan párok és családok, akiknek ugyan lakniuk még van hol, de másra már nem nagyon futja. Nagy részük az elmúlt két évben a vidéki munkanélküliség elől menekült a fővárosba, hátha itt könnyebb lesz megélhetést biztosító keresethez jutni. 
Nem könnyebb, itt is csak közmunka van, ha van - mesélték keserűen többen is. Ők általában hideg lakásokból jönnek, mert a rég kikapcsolt gázon és villanyon nem segít semmilyen rezsicsökkentés. És csak abban bíznak, hogy lesz még idő, amikor majd az ő gondjaikkal is foglalkoznak azok, akik sorsokról döntenek?   (A remény hal meg utoljára !) 
forrás;kurir
Barta 

A szeretet ünnepén...

...Szenteste, az éjféli miséről hazaérve, saját kapujában késelt meg egy pécsi nőt egy "fiatal férfi", akit végül a hölgy kutyája kergetett el.

Az esetről az asszony gyermeke értesítette levélben a Dunántúli naplót. Beszámolója szerint édesanyja Pécsett, a rácvárosi templomban tartott éjféli szentmiséről tartott hazafelé, amikor saját háza kapujában súlyos támadás érte a nyílt utcán.

Egy fiatal férfi percekkel korábban követni kezdte a hölgyet, majd azt követően, hogy az asszony kinyitotta a kaput, támadója váratlanul előtte termett és szó nélkül egy késsel a mellkasa fölé szúrt, majd több másik vágást is ejtett annak karján és vállán.

Az édesanya lélekjelenlétének nem történt még nagyobb baj: hangos kiabálással szólította az udvaron levő kutyáját. A már nyitott kapun keresztül a kutya a támadóra vetette magát, a földre lökte, és valószínűleg a ruháját és a karját megtépte. A támadónak sikerült kiszabadulnia a kutya fogságából és a szomszédos mellékutcák irányába menekült.

A helyszínre a bejelentéstől számított néhány percen belül kiérkeztek a rendőrök. Több autóval átfésülték a környék utcáit, de a támadónak nem találták meg. A sérültet a mentők kórházba szállították, és a mellkasa felett ejtett sérülése miatt azonnali műtétet hajtottak végre rajta.

Fizikai állapota szerencsére kielégítő, viszont a családot nagyon megviselték a történtek. Mi történt volna, ha egy icipicit is arrébb éri a szúrás? Mi lett volna, ha a kutya nem hallja meg a segélykiáltásokat? Hogyan fordulhat elő, (mikor két hét alatt rendet ígértek ?)hogy karácsony estéjén, a szeretet ünnepén, a nyílt utcán, a saját otthonuknak a kapujában valaki szó nélkül mellkason szúrja?
forrás: Dunántúli napló
Barta P