Hogy mennyire nem vagyunk egyforma véleményen különböző dolgokban, azt az alábbi írás is igazolja amit Sz. Krisztián fűzött hozzá komment formájában egy korábbi olvasói levélhez amely itt olvasható.
"Én az a fajta ember vagyok, aki nagyon tudja értékelni az őszinteséget.
Sokkal jobban értékelek egy számomra végletes, de mégis őszinte hírt,
hozzászólást, mint egy egó simogató mögöttes tartalom nélküli kamu
talpnyalogatást.
Én azt tapasztalom, hogy nálunk a számomra legkellemetlenebb, legtaszítóbb viselkedésforma az, ami most a mindenkori fénykorát éli. És tudom, hogy itt egyből mindenkinek a politika jut eszébe.
Bevallom nekem is a Fidesz-MSZP fémjelezte
parlamenti betyárok merültek fel első körben lelki gyötrelmeim fő
okozójának. Aztán feltettem magamban a kérdést, hogy valójában mennyire
befolyásolja mindennapjaimat Rogánék legújabb hülyérevevő
nyilatkozatforradalma? De ha nem ezek a legzavaróbb szembeköpések, akkor
mégis mi nyomaszt engem annyira?
Kis gondolkodás után rájöttem az okára ! Ugyanis amióta csak adót fizetek, kénytelen vagyok szembesülni azzal, hogy Európa legmagasabb adózási rendszerében a szivárvány száz árnyalatával képesek kiszedni a pénzt a zsebemből. Gyakorlatilag mire végeznek, akkor a megkeresett pénzem nettó 15-20%-a marad, amit valójában eltudok költeni.
Cserébe nem érzem azt, hogy megfelelő ellenszolgáltatást kapnék. Persze mondják, hogy milyen magas nálunk az állítólagos szociális háló kitettsége és minősége, de valahogy nem érzem, hiszen nincsen 10 gyerekem, nem vagyok semmilyen szinten hátrányosnak mondott helyzetű, és semmilyen szabályozásban nem esek bele az állami támogatás intézményébe.
Kis gondolkodás után rájöttem az okára ! Ugyanis amióta csak adót fizetek, kénytelen vagyok szembesülni azzal, hogy Európa legmagasabb adózási rendszerében a szivárvány száz árnyalatával képesek kiszedni a pénzt a zsebemből. Gyakorlatilag mire végeznek, akkor a megkeresett pénzem nettó 15-20%-a marad, amit valójában eltudok költeni.
Cserébe nem érzem azt, hogy megfelelő ellenszolgáltatást kapnék. Persze mondják, hogy milyen magas nálunk az állítólagos szociális háló kitettsége és minősége, de valahogy nem érzem, hiszen nincsen 10 gyerekem, nem vagyok semmilyen szinten hátrányosnak mondott helyzetű, és semmilyen szabályozásban nem esek bele az állami támogatás intézményébe.
Másik oldalról persze tudom, hogy például a lakástakarékpénztári állami támogatottsága (30%) lényegesen több, mint Európa többi országában (pl.: Ausztia 4%). Mégsem tiszta számomra az adózást felölelő magyar misztikum, amiből bevallom elegem van.
Ha pedig adózás, akkor jöhet a NAV, akikről évről évre derülnek ki a korrupciós botrányok. Ha pedig a legfőbb adóhatóság korrumpálható, akkor hogyan is tovább?
Elmondanám, nem vagyok "instabil mentális állapotú",és még soha nem gondoltam öngyilkosságra amiatt, hogy valaki-valakik meg merik írni az igazságot!
És hogy van ebben az
országban jó is ? Igen valóban van, -lehet ezért sokan cinikusnak fognak tartani- mert nyáron nem esik a hó..."
Körtvélyesy Viktor
