Miután 1914.
június 28-án Szarajevóban Gavrilo Princip szerb diák meggyilkolta Ferenc
Ferdinánd (kép Wikipédia) osztrák–magyar trónörököst, a Monarchia és Szerbia borús viszonya még
tovább romlott. A merénylő nemzetisége, illetve a Fekete Kézzel és más
terrorszervezetekkel fenntartott kapcsolata arra sarkallta Bécset, hogy a
gyilkosságért közvetlen Szerbiát vonja felelősségre, a balkáni hódító tervek
pedig arra késztették Ferenc József (ur. 1848-1916) környezetét, hogy
háborúval vegyenek elégtételt a Monarchia déli szomszédján.
A Magyarországot
képviselő Tisza István talán az egyetlen befolyásos politikus volt, aki
ellenezte a hadüzenetet, mivel tisztában volt azzal, hogy hazánk számára ebből
semmiféle előny nem származhat: egy esetleges vereség minden bizonnyal
feldarabolná Magyarországot, a győzelem, és ezzel a Monarchia területi
növekedése pedig csökkentené a magyarság arányát és ezzel befolyását is. Tisza,
miután sikertelenül próbálta megóvni a békét, július hónapban már csak arra
törekedett, hogy megakadályozza az általános háború kirobbanását, illetve, hogy
rábírja a császárt egy deklaráció kiadására, miszerint a Monarchiának nincsenek
támadó szándékai.
Ezzel szemben Ferenc József egy Szerbia szuverenitását mélyen sértő, ezért I. Péter
számára elfogadhatatlan ultimátumot küldött Belgrádba. Célja azonban
ekkor már a háború kiprovokálása volt.
Oroszországgal a háttérben a kis Szerbia erősnek érezte magát, és
visszautasította Bécs követeléseit. Pár nap tétovázás után pedig, 1914.
július 28-án Ferenc József végül elküldte a birodalma számára
végzetesnek bizonyuló hadüzenetet.
Az 1914. július 28-i
hadüzenet egy világméretű háborúhoz vezetett, mely 15 millió ember életét
követelte, és teljesen átrajzolta a bolygó politikai arculatát.
Az eredményt meg már ismerjük. Trianon!
(Ráadásul a Habsburg háborúban vesztes Ausztria is kapott az ősi magyar földből !)
Szerk;Barta P.
