...amelyet még a Háromkirályok ünnepeként is számon tartanak.
Az ünnep régi neve epifánia, vagyis a megjelenés napja. A hagyomány
szerint ekkor jelent meg az új csillag (betlehemi csillag) az égen a
napkeleti, pártus bölcseknek, hogy mutassa az utat a Megváltó felé.
Ezért ezt a napot a világosság napjának is nevezik, talán ez a kifejezés
a csillag ragyogására utal.
A ma használt vízkereszt kifejezés pedig
Jézus megkeresztelésére utal, amikor a Megváltó alámerült a Jordán folyó
vizében. A keresztény egyházakban ennek emlékére vizet szentelnek. Az
ortodox, vagyis a görög-keleti egyház a karácsony ünnepét január 6-án
ünnepli.
(Régen kenyeret, sót, hagymát, sokszor almát is vittek a
templomba megszenteltetni a templomba, a szentelmény ételt aztán otthon
szétosztották a család tagjai között. Az étel megszenteltetése nem a
kereszténység sajátja, az észak-kínai mongolok között is él ez a
hagyomány. Sőt, a nálunk németnek vélt só és kenyérszentelés szokása a
kaukázusi Azerbajdzsánoknál is megvan, ott a tisztelt vendégeket
kínálják meg kenyérrel és sóval. Az ukránoknál és az oroszoknál is él ez
a szokás, valószínűleg ez a szkíták óta a keleti térségben élő
hagyományra nyúlik vissza.
Volt olyan vidék, ahol a fentieken túl
fokhagymát is szenteltettek a betegségek elhárítására, illetve
kezelésére.-a szerk.)
Ezen a napon a papok végiglátogatták a lakóházakat, hogy szentelt vízzel
meghintsék a falakat és felírják gerendára a Háromkirályok GBM (Gáspár,Boldizsár és Menyhért)
monogramját. Ez is általános bajelhárító szokás volt hazánkban.
A
templomból a hívek magukkal vittek szentelt vizet, amellyel legelőször a
hajlékot, udvart, majd az istállót szentelték föl. Úgy vélték, hogy a
víz megvédi őket a bajtól. Volt, ahol a lakószoba négy sarkát hintették
meg, hogy a sarkokba befészkelődött gonosz erőket kiűzzék onnan. Sok
helyen élt az a hiedelem, hogy a szentelt víz megvéd a tűzvész és
villámcsapás ellen is.
Körtvélyesy V.
