A technika villámsebességgel fejlődik, a szabadtéri programokat
felváltják a négy fal közti magányban eltöltött, virtuális órák és a
televízióból ömlő baromságok bámulása. Életünk bizonyos százalékát
valahol a világhálón éljük, postban közöljük, mit ettünk vacsorára és
azt is, hogy milyen ruhában tettük mindezt, majd bekapcsoljuk a
szuperslim, 3D-s varázsdobozt, és agyunk ajtaját kitárjuk a kereskedelmi
műsorok szeméthalmaza előtt.
A hülyeség pedig ömlik. A nézettség az
egekben, a gyakori reklámblokkokkal tarkított adások gyártói pedig
zsíros bankókkal röhögnek a markukba.
Még hogy szemétből nem lehet várat
építeni? Dehogynem lehet!
Élő példa erre a több, mint tíz éve futó,
Barátok közt névre hallgató Dallas paródia, vagy a kórházsorozatnak
csúfolt, mára a terror minden válfaját bemutató Jóban-rosszban agyrém.
De, ha mindez még nem lett volna elég, az Esti Híradó és Berényi Miki
bárgyú vigyora közé beszúrnak egy végképp értékelhetetlen és
értelmetlen, ifjúsági tévés tragédiát, az Éjjel-nappal Budapestet.
(Persze a jóérzésű felnőtt elkapcsol, de mi a helyzet az alig tizennégy
esztendős, otthon hagyott kiskamasszal? Még a végén elhiszi, tényleg
ilyen a világ!)
Ha bárkinek megfordult a fejében eme 'remekmű' fogyasztása közben, hogy
valóban így élnek a pesti fiatalok és tényleg ennyire félelmetesen
ostobák, akkor gyorsan kapcsolja ki készülékét és felejtse el, amit
látott, mert ha léteznek is efféle vegetatív módon élő egyedek, azért -
hála égnek - nem ők képviselik a nagy átlagot kis hazánkban. Mint ahogy
Amerikában sem mindenki Paris Hilton.
Az a fájdalmasan hosszú fél óra,
vagy huszonöt perc, amiben a rögtönzött és sokszor zagyva
megnyilvánulások összefüggéstelen füzére vonaglik fel és alá,
leírhatatlan és kibírhatatlan. Az duplán rúgja hasba az egyébként is
gyomorpanaszos színvonalat, hogy a műsorkészítők egy facebook
sablonlevélben vadásszák a színészeknek csúfolt, szerepelni vágyó
statisztákat...A teljes írást elolvashatod a
forrás postban.
Megosztotta;Barta P.