A debreceni Bara Endre Határ úti lakosnak a "találmányát" érdemes lenne szabadalmaztatni.
A szomszédok, ismerősök, és vendéglátóipari egységek közötti távolság leküzdésére ideális jármű a kerékpár.
Nem éppen egy trendi kétkerekűről van szó, de Endrének a mindene, ez az összvagyona. Úgy vigyáz rá, mint a két szemére.
Nem éppen egy trendi kétkerekűről van szó, de Endrének a mindene, ez az összvagyona. Úgy vigyáz rá, mint a két szemére.
Mivel a környék nem éppen mondható tolvajmentesnek, sokat törte a fejét hogyan
kéne bebiztosítani járművét a rejtett tartalékok gyors "tulajdonváltoztatása"-magyarul lopása- ellen ?
Mivel a bűnüldözésben, az igazságszolgáltatásban és a hagyományos biciklizárakban nem bízik, mondván, hogy azokat egy másodperc alatt ki lehet nyitni, „alternatív” megoldáshoz folyamodott. Kitalálta, hogy méretes vasakat hegyez ki, átfúrja az ülést, és sajátos technikával alul rögzíti az éles fegyvert. Elkészült a „beépített” biciklizár!
Most,
amikor betér a kocsmába italozni, felszereli a biztonsági rendszert, az
ülést letakarja egy ronggyal, és kaján vigyorral várja a műsort.
Fotók: civishir.hu
Eddig
egy biciklitolvajt húzott karóba.
Endre szerint „tizenöt centit kapott a
seggébe az ürge”, ordított és káromkodott, miközben ömlött belőle a
vér. Nem akarta megvárni a mentőt, -a rendőröket mégúgy sem- így elvonszolta magát.
(Íme mi sem bizonyítja jobban a magyar ember leleményességét. Ha őrá lenne bízva a bűnmegelőzés, lehet nem kéne várni "két hétre" mire rend lenne !-a szerk.)
/civirhír forrás/
Szerk;Posta S.
