"Nagy indulatokat kavart az idei Oscar-jelöltek listája, Spike Lee
rendező után Will Smith felesége, Jada Pinkett Smith is bejelentette,
hogy bojkottálja a gálát. Egyetlen színes bőrű színészt sem jelöltek,
pedig számos remek alakítást láthattunk tőlük."-olvasható az origo oldalán, hívja fel rá a figyelmünket Paál Zsolt olvasónk.
Ennek apropóján egy nagyon különös kommentárt fűzött hozzá, amit szó szerint, minden változtatás nélkül megosztok olvasóinkkal.
Aki nem rest és figyelmesen végigolvassa szokatlan következtetéseket vonhat le belőle !
A kommentár:
"Érdekes ez az etnikai arányok-problematika. Hiszen amikor valaki ezt felveti, akkor jön a rasszizmus, s most, akik felvetették, rasszistáznak.
-Másrészt az arányszámítás azért veszélyes, mert egy numerus clausus elnevezésű számaránypolitika történelmi képe bontakozik ki, s az egész olyan történelmi asszociációk felé mutat, melyek a múltat a jelennel ellentétbe állítják. Arról nem is beszélve, hogy a kommunizmus idején szociológiai hadszínteret csináltak ebből a kérdésből, munkás- és parasztszármazású embereket rendeltek az államigazgatásba, az állami felső vezetésbe, az egyetemekre, s létrejött a szociológiai értelemben vett numerus clausus.
-Nagyon sokszor hallom, hogy az "igazság" kifejezést hangosan ordibálják, de ha valaki történelmi távlatokba helyezi ezeket a jelenségeket, összeveti, egymáshoz hasonítja, akkor pont ezt a szót felejtik el.
-Pedig a teljesítmény mérhető, a tehetség felismerhető !
-Ma tudjuk, hogy Bach, Handel, Mozart, Beethoven, Liszt, Wagner, Verdi, Csajkovszkij óriások voltak. A korok igazságot tettek, ahogy ma is tudjuk, hogy Shakespeare, Goethe, Dante, Petőfi az európai kultúra legnagyobbjai, pedig a korukban száznyi, ezernyi vetélytársuk volt. Egy Bach tudta, hogy az elődei közül Vivaldi az, aki hozzámérhető, kortársai közül Handel. Mozart nem szerette Handelt, sőt... Mégis óriásnak tartotta, s ha valaki meghallgatja a C-moll misét ezt belátja.
-A zsenialitás felfedezése és elismerése nem ízlés dolga, hanem a hozzáértésé. Ez viszonylag objektív. Ha nem a tehetség alapján osztályoznak, akkor a világ szétesik, előbb vagy utóbb megszűnik létezni.
-A dolgok természetes rendje mindig a fejlődés és a mutáció algoritmusa szerint halad, mely a tehetségeket a fejlődés, a zseniket a mutáció szolgálatába állítja, velük valósítja meg. Ha nincs egy Bolyai vagy Gauss, ha nincs egy Beethoven és egy Liszt, ha nem jön egy Chopin, ha nem lobban fel Shakespeare és Goethe szelleme, ha Petőfi nem formálja át lírai realizmussá az európai költészetet, ha Baudelaire nem alkotja meg a Les Fleurs du mal pogány és Istenkereső katedrálisát, akkor a világ nem létezne, mert az emberi lényeg éppen az isteni teremtő munkája alapján él. Ha valaki el akarja nyomni, mélyebb és hatalmasabb medret vág magának.
-Minden elnyomás, hazugság és igazságtalanság soha nem látott energiákat szabadít fel. Az isteni jelenséghez kell az emberi bölcsesség. A kettő szintézise alkotja, építi tovább a világot. Ahol ez a kettő jelen van, ott példátlan szellemi és kulturális korszakok jönnek létre, mint a gótika, a barokk, a romantika és az impresszionizmus kora.
-Vannak etnikumspecifikus dolgok. Senki nem lázong az amerikai kosárlabda és atlétika, a kenyai futóeredményesség, a skandináv kézilabda, a délszláv vízilabda, a latin labdarúgás hegemóniája felett. Ahogy a német filozófiai idealizmus, az angol pragmatizmus, a francia racionalizmus egyedisége felett sem.
-Igazság? A világ bölcs látását jelenti, semmi mást."
Köszönjük az érdekes írást...
Barta P.
