Most éjfélkor innen-onnan egy két durranás hallatszott és kész.Ebből talán annyit meg lehet állapítani,hogy az embereknek nincs pénze petárdákra, önfeledt szórakozásra ?
Talán mindenki otthon csendben ünnepel és gondolkodik úgy a múlt mint az újesztendőn ? Igen sajnos az emberek magukba fordulnak,bizalmatlanokká válnak egymással és világgal szemben is.
Tapasztalható ez a patikában, az utcán,vagy akár bevásárlás közben a boltban is.Ma már csak a legszükségesebbet mondjuk egymásnak ami nagyon általános semmitmondó közhely.Hogy vagy?Szüleid? Munka megvan még…? Ennyi!Aztán gyors búcsúzkodás,majd indulás tovább, vagy ha nem akkor a csend. A kínos csend. Bizalmatlanok lettek az emberek. Mert nem tudják, a másik hogyan áll a világ dolgaihoz. És ez a válságban, a pénztelenségben, a kilátástalanságban felértékelődik. Ugyanakkor az egyre jobban nyomasztóvá váló csend,talán vihar előtti csend. A "cérna"pattanásig meg van feszítve,amely bármelyik pillanatban szakadhat! Nem tudni mit hoz a jövő de ez a kínos csend nem biztos hogy jó előjel...Vajon hová vezet ez az út?
Szerk; K.V.
