Szent György ünnepe a tavasz kezdetét jelenti, ekkor hajtják ki a
legelőre a jószágokat. Az álatokat zöldággal terelték, azért, hogy
termékenyek legyenek. A terelés nyírfa vagy rózsafaággal történt, amely
általános rontáselhárítónak számított. Erre azért volt szükség, mert
ezen a napon különösen erősek a boszorkányok. A jószágot két tűz vagy
füst között hajtották át, szintén azért, hogy ne érje azokat rontás. Mindegyik szokás eredete az ősi szkíta-hun táltos hagyományban
gyökerezik. A marhákat a kapu elé helyezett láncon is áthajtották, máshol
egyéb fémtárgyon, esetleg tojáson hajtották át őket, azért, hogy olyan
erős legyen a lábuk, mint a lánc.
A Kárpát-medencei magyarság körében a jeles napokon, így Szent György
napján szokásban volt a határkerülés, amikor végiglátogatták a
határ menti kereszteket, határjeleket. Van, ahol csak háromszor
megkerülték a templomot.
Ezen a napon sok helyen ünnepi szentmisét tartottak, ahol a gyerekeket is megvesszőzték, hogy egészségesek legyenek, a felnőttek pedig közös áldomást ittak, hogy megtartsák barátságukat.
Ezen a napon sok helyen ünnepi szentmisét tartottak, ahol a gyerekeket is megvesszőzték, hogy egészségesek legyenek, a felnőttek pedig közös áldomást ittak, hogy megtartsák barátságukat.
Posta S.
