1849. október 6-án végezték ki Aradon az 1848-49. évi szabadságharc 13
honvédtisztjét, Pesten pedig ugyanezen a napon hajtották végre a gróf Batthyány
Lajos egykori miniszterelnökre kiszabott halálos ítéletet. A bécsi forradalom
évfordulójára időzített kivégzéssorozat a levert szabadságharc utáni
megtorlások tetőpontja volt, amiről a magyarság évről évre nemzeti gyásznap
keretében emlékezik meg.
A 13 mártír honvédtiszt a szemtanúk szerint bátran állt hóhérai elé, akik elrettentésül estig kinn hagyták a holttesteket. Számításaik nem váltak be, ezzel a lépéssel ugyanis csak azt érték el, hogy a közeli falvakból több ezren zarándokoltak a vesztőhelyre. Batthyány Lajost ugyanezen a napon Pesten az esti órákban, az Újépület zárt udvarán állították kivégzőosztag elé, majd a ferencesek belvárosi templomában helyezték végső nyugalomra.
Az aradi tizenhármak és az első felelős
miniszterelnök meggyilkolásával a Haynau által levezényelt megtorlás elérte
csúcspontját, ami nem csak Magyarországon váltott ki erős indulatokat, de
Európát is tiltakozásra sarkallta.
A honvédtisztek és Batthyány kivégzése a bírósági eljárás dacára puszta gyilkosság volt, hiszen az ítélethozatalra egy koncepciós pert követően, jogtalan vádak alapján került sor; halálukkal Haynau – és Ferenc József – a magyarság függetlenségi törekvését kívánta büntetni, ennek nyomán pedig a tizennégy kivégzett férfit joggal tartjuk nemzeti ügyünk mártírjainak.
A honvédtisztek és Batthyány kivégzése a bírósági eljárás dacára puszta gyilkosság volt, hiszen az ítélethozatalra egy koncepciós pert követően, jogtalan vádak alapján került sor; halálukkal Haynau – és Ferenc József – a magyarság függetlenségi törekvését kívánta büntetni, ennek nyomán pedig a tizennégy kivégzett férfit joggal tartjuk nemzeti ügyünk mártírjainak.
sakema
