Jászolban fekvő édes pici Jézus,
Bús magyar gyermek imádkozik Hozzád.
A Kárpátokat hópihék takarják.
Havas fejükkel Hozzád intenek fel,
A drága, védő, őrködő hegyek,
Add vissza nékünk, add a hegyeket.
Karácsonyfák az erdőn jönnek, jönnek.
Gyertyavilágban elmúlnak a könnyek.
A bús könnyek a csillogón lepergők,
Add vissza nékünk, add vissza az erdőt.
A rónaságban fázva, összebújva,
Tavaszvárón alszik lenn a búza.
Milliók várják az élet adóját,
Add vissza nékünk, add vissza a rónát.
Hozd vissza nékünk, ó hozd el a földet,
A könnyeinkkel, vérrel öntözöttet,
Amelyet hívunk, sohase felejtünk,
A földet, melyhez vissza sír a lelkünk.
S ha ideadtad a keserű kelyhet,
És ha vezeklünk bús porba esettek,
Jászolban fekvő édes pici Jézus
Bús magyar ajkak reszketve susogják
Csak a szívünket vidd közelebb Hozzád!
