" T.Sámsonkerti Magazin.
Nem szeretném kényelmetlen helyzetbe hozni Önöket,de ha úgy érzik,hogy levelem közlése nem kínos nyugodtan hozzák nyilvánosságra!
Kezdeném azzal,hogy 1999-ben egy debreceni fényes udvari panelből "menekültünk" ki a Sámsonkertbe.
Hogy miért használom a "menekülés" szót?
Lehet sokan nem tudják-nem tudhatják csak az aki abban a környezetben élt vagy él-,mert nem tud hová menekülni a szinte minden területet elárasztó, benépesítő "eltérő kultúrájú " családoktól !
Családok? Ezek már nem nevezhető családoknak csak talán egy primitív ősközösségi szinten megrekedt tíz-tizenöt főből álló csoportosulásnak.
Merem ezt mondani annál is inkább, mert akik a liftet illemhelynek nézik,a lakásokat ősi barlangoknak, ahol a szoba közepén a felszedett parkettából tábortüzet gyújtva ordítozással egybekötött "rituális" táncot járnak minek is lehet nevezni?
Azt azért már hiszem hogy mindenki érti tudja kikről beszélek, habár ha kimondanám a bűvös szót,hogy kik is ők azonnal rasszistává válnék mert ugye őket nem lehet nevükön nevezni -csak milliárdokból felzárkóztatni- mert a törvény őket védi,mindenek előtt !
Azt azért már hiszem hogy mindenki érti tudja kikről beszélek, habár ha kimondanám a bűvös szót,hogy kik is ők azonnal rasszistává válnék mert ugye őket nem lehet nevükön nevezni -csak milliárdokból felzárkóztatni- mert a törvény őket védi,mindenek előtt !
Nos akkor folytatnám.
Vásároltunk egy telket itt a Sámsonkertben a Muskotály utcában. Azért itt és nem Hajdúsámsonban mert szerettünk volna minden zajos környezettől távol maradni, hogy majdan ha esetleg megérjük a nyugdíjas éveket ezen a csendes helyen élhessük le a még hátralévő időnket. A telekvásárlás előtt körbenéztünk és azt tapasztaltuk hogy az utca lakói idősebb csendes emberekből állt akikkel elbeszélgetve úgy gondoltuk ez nekünk ideális hely lesz így ide építkeztünk.
Sajnos tévedtünk,mert az idős emberek az utóbbi években kihaltak a környékről. A visszamaradt kis házak pedig itt maradtak üresen, mert az örökösök a jobb élet reményében külföldre mentek dolgozni.
Ezeket a kis házakat aztán lassan a gazdasági válság miatt, vagy áron alul eladták,vagy albérletbe kiadták. Nem nézve kinek-minek csak szabadultak a nyűggé vált házaktól.
Na és ugye megint itt jött aztán a változás,mert kik kerültek a környékünkre? Hát persze hogy megint ők ! Azok, akik elől Debrecenből menekültünk!
De itt már másképpen viszonyulnak a dogokhoz, mert nem a lakás közepén gyújtanak "örömtüzet",hanem az udvaron a méteres gaz között!
Tavasztól késő őszig az udvaron főznek ebédet,vacsorát sokszor még éjjel egy órakor is. Ez még nem is lenne gond, ha nem a Debrecenből guberált kimaradt szemetet égetnék tüzelő helyett, ami iszonyatosan büdösen füstöl, reggeltől késő éjszakáig.
Így aztán ha a szél arról fúj a szellőztetés ablaknyitás lehetetlen a szinte elviselhetetlen fojtogató putri szagtól. (Néha becsúszik egy-két kábelégetés is ami aztán még felteszi az íre a pontot.)
Az utóbbi időben már megjelentek a patkányok is aminek a tetemeivel a macskák futkosnak az utcán! Lehet ez amiatt is, hogy a telek közepén felhalmozott szemétdomb egyre csak gyarapodik, mert hulladék szállítás, kuka náluk nem létezik!
Sajnos mi így jártunk, aztán hogy mi lesz ennek a nagy "Nemzeti felzárkóztatásnak" a vége, lehet azt már mi nem érjük meg.
Köszönöm hogy írhattam Önöknek."
N... G.
Köszönjük a levelet, nekünk az igazság soha nem kínos, így megosztottuk olvasóinkkal!
Szerk; Posta S.
N... G.
Köszönjük a levelet, nekünk az igazság soha nem kínos, így megosztottuk olvasóinkkal!
Szerk; Posta S.
