Iskolai helyzet Magyarországon napjainkban...
„Minden osztálynak van egy (de inkább több) Pistikéje. Aki
képtelen végigülni egy tanórát ordibálás, kötözködés, pofozkodás nélkül,
nagy ívben tesz az érdemjegyeire, feladataira, magára a tanárra, aki
elveszi az uzsonnát, gyomorba vág, sípcsonton rúg, hajat cibál, torkon
ragad, kigúnyol, megaláz.” - Mi legyen velük, a magatartászavaros
tanulókkal? – teszi fel a kérdést a tanárszemmel egy blog pedagógus szerzője, aki szerint a valódi kérdés az, hogy mi lesz így a többi
gyerekkel, akik a Pistikék terrorjában élnek, vagy ahogy fogalmaz; diktatúra kicsiben.
Számtalan probléma származik abból, hogy egy 2003-as törvénymódosítás
lehetővé tette az iskolákban a sajátos nevelési igényű, illetve
beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulók
integrált nevelését. Például sérül a többi gyerek tanuláshoz való joga,
mert Pistike miatt fegyelmezéssel megy el az óra jelentős része, ezért a
tanár csupán a tanagyag töredékét tudja leadni, a kiegészítő játékos
foglalkozásokra és beszélgetésekre pedig végképp nem marad idő.
"Ha Pistike megteheti azt, hogy az óra közepén feláll, kiabálni és
rohangálni kezd, akkor „néhány közbekiabálás, levelezgetés,
padtárs-molesztálás már igazán kijár mindenkinek” – gondolhatják a
többiek.
„Pistike nem az ördögtől való, csak magatartászavara vagy szerényebb
képességei (sokszor a kettő együtt) folytán eltér társaitól.
Értem én,
hogy ne bélyegezzünk meg senkit, (…) És értem én, hogy egy szülőnek
rendkívül nehéz elfogadni, hogy gyermekének fejlesztő-felzárkóztató
környezetre van szüksége, de azontúl, hogy a büszkeségből, rosszul
értelmezett szeretetből, makacsságból hagyományos osztálymodellbe
tuszkolt Pistike elveszíti valódi esélyeit a fejlődésre, a többi szülőt
is értem, akik valahogy nem kultiválják, ha csemetéjük kettészakadt
fülcimpával állít haza.”
A pedagógus szerint ez azért is veszélyes, mert az iskola nem csak a gyerekek tudását, hanem szemléletét, az élethez való hozzáállását is alakítja.
Szerk;Posta S.
