Milyen szépen hangzó cím, talán a mi világunkban elég nehezen hihető, pedig igaz !

1980-ban társadalombiztosítási és nyugdíjreformot hajtottak végre, aki
akart, kiléphetett az állami ellátásból. Az emberek 95%-a döntött így és
az addigi személyi jövedelemadóját a saját nyugdíjszámlájára utalhatta.
A nyugdíjpénztárakban elérhető hozam miatt már most kétszer akkora
nyugdíjra jogosultak az emberek, mint amit az állami rendszertől kaptak
volna.
Ha kevesli az így eltehető összeget valaki, további összegeket is
elhelyezhet a nyugdíjszámláján, adómentesen. A megtakarításai számára
olyan nyugdíjpénztárat és befektetési politikát választ, amilyet
szeretne.
Bár van állami nyugdíj-korhatár, ez senkit nem kötelez semmire. Ha a
felhalmozott nyugdíj-megtakarításból az élete hátralévő részében valaki
az elmúlt 10 év átlagfizetésének 50%-át élete (várható) végéig
biztosítani tudja és az több mint a minimál-nyugdíj, bármikor elmehet
nyugdíjba, maga dönti el, hány évesen akar nyugdíjas lenni. Ha
betöltötte a nyugdíj-korhatárt és a saját megtakarításaiból nem jogosult
még minimál-nyugdíjra sem, akkor az állam kipótolja a különbözetet.
Az akkori nyugdíjasok ellátásáról még az állam gondoskodott az átmeneti
időben, mostanra elértek odáig, hogy gyakorlatilag az állam teljesen ki
tudott vonulni a nyugdíjak finanszírozásából. A chileieket nem fenyegeti
sem az európai rendszer jóléti juttatásai miatti államcsődök veszélye,
sem az alacsony népszaporulat miatti összeomló felosztó-kirovó rendszer,
mindenki a saját nyugdíját teszi félre.
Forrás; kiszámoló.hu
Barta P.
Forrás; kiszámoló.hu
Barta P.