""Én csak egy szabad
országban szeretnék élni" - mondják a kontinensüket elárasztó illegális
bevándorlók. A sajtó egy része pedig lelkesen bólogat nekik, hiszen
miért ne lehetne méltányolható ez az igény? De vajon mi történik, ha
valaki egy nagyobb házba szeretnéne költözni? A ház jelenlegi
tulajdonosa átengedi, vagy megosztja vele az otthonát? Aligha.
A józan
ész alapján fog eljárni: először fizikai akadályokba ütközik az új
"honfoglaló", utána magával a házigazdával és az állam
erőszakszervezetével, a rendőrséggel kerül szembe. Ezt kicsiben, a józan
ész szavára hallgatva, saját magunk védelmében teljesen természetesnek
tekintjük, így védjük meg az életterünket, családunk biztonságát.
Közösségi (uniós) szinten azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy nem a
józan ész szava lesz a döntő, nem magunkat és az életterünket helyezzük
biztonságba, hanem azokat, akik minden jóból részesedni akarnak, amit mi
birtoklunk.
De vajon jól járhatunk-e a józan ész háttérbe szorulásával,
az egészséges védelmi reakciók elfojtásával? Kizárt.
foto/internet
A sajtó egy
része a bevándorlók elesettségét a gyermekeiken keresztül mutatja be.
Hiszen ki ne találná aranyosnak azt a göndör-fürtös kislányt, vagy azt a
bánatos szemű, maszatos kisfiút? Sokan ezekkel a képekkel válnak
természetes, emberi érzésekre alapozó hatásvadászat áldozatává. De vajon
hű képet festenek a helyzetről a valóság alaposan megválogatott
darabkái? Talán nem a katonakorú muszlim férfiak jelentik az illegális
bevándorlók jelentős többségét?
1950-ben a mai Európai Uniót
területén 1,5 millió muszlim ember élt, számuk mára 20,4 millióra nőtt,
részben az ilyen családokban előnyben részesített sokgyermekes családi
modell, részint a vendégmunkások tömeges foglalkoztatásával együtt járó
bevándorlás miatt.
A kontinensen kívülről érkező bevándorlási hullám,
csupa olyan embert hoz ide, akiket nem az európai értékek tiszteletére
neveltek. Ezek az emberek nem vették át a befogadó népek kultúráját,
értékrendjét, szokásait, sokszor még a nyelvét sem beszélik. Miközben
akár dologtalanul is részesednek az adóbefizetésekből származó jóléti
rendszer áldásaiból, az európaiak kultúrájára és értékrendjére már nem
tartanak igényt.
Ehelyett a muszlimok létrehozták a saját
mikrokozmoszaikat: Nyugat-Európában a hatóságok immár több száz
úgynevezett "no-go" zónát tartanak nyilván, azaz olyan területeket,
ahova nem muszlim embernek nem tanácsos belépnie. Ezeken a területeken
az iszlám törvénykezés, a Sharia van érvényben, nem az európai
jogszabályok.
Akik az aranyos gyermekeket bemutató felvételeken elérzékenyülnek, gondoljanak arra, hogy éppen ezekkel a családokkal gondoskodunk arról, hogy Európa szívében újabb no-go zónák jöjjenek létre. Az európai értékek megsemmisítését nyíltan zászlajukra tűző szélsőséges iszlám gyűlöletprédikátorok jelentős többsége sem muszlim országokban nőtt fel, hanem itt, Európában.
Egykor ők is olyan aranyos,
maszatos kisfiúk voltak, akik láttán meglágyult a szív. Kedves olvasóim,
vegyük már észre: az európai értelemben vett szabadságot éppen azok
szüntették meg a több száz muszlim "no-go" zónában, akik az európai
szabadság gondolatát hangoztatva jöttek ide. Az európai szabadságjogokra
való hivatkozással alkalmazott szájzártörvények helyett más szabadelvű oldalakat érdemes olvasnunk ahhoz, hogy a muszlim no-go zónák valóságával
is megismerkedjünk, ha már a fősodratú médiából a síró gyerekek képei
kiszorítják a valóságnak ezt az elfedni kívánt, de egyre inkább jellemző
szeletét."
Forrás;FacebookSzerk;Posta S.