Szent Iván éjszakájának a június 23-áról 24-ére virradó éjszakát nevezik Magyarországon.
Június 21-e a nyári napforduló napja. Ilyenkor a legrövidebb az
éjszaka, és a Nap az égbolton a legmagasabb delelési ponton áll. A világ
minden táján megünneplik ezt a napot. Mind a pogány, mind a keresztény
kultúrkörben jelentős ünnep, noha a keresztény hagyomány június 24-én
Keresztelő Szent János, Jézus megkeresztelőjének születésére emlékezik.
Noha a nyári napforduló napja június 21-e, mi mégis 24-én tartjuk a
nyár ünnepét. Ennek oka a Juliánus naptár bevezetése előtti naptár
sajátossága és a tényleges naptári évek közti különbség.
(Régen a nyár
csillagászati értelemben vett kezdete korábban valóban június 24-ére
esett, de erre ma már az eltolódás miatt három nappal korábban, június
21-én kerül sor, és évszázadok vagy egy évezred múlva a napfordulók még
korábbi dátumra fognak esni.)
Ünnepi szokások
Az ünnepi szokások között mindenütt fő szerephez jut a tűzgyújtás,
és az ehhez kapcsolódó játékok, varázslások. Magyar nyelvterületen a
Szent Iván naphoz fűződő hiedelmek és szokások miatt a júniust mint
hónapot is Szent Iván havának nevezték.
A nyárközépi tűzgyújtást, illetve a tűzcsóvák forgatását Szent Iván napi dalok éneklésével kísérték. A tűz körül álló asszonyok különféle illatos füveket, virágokat füstöltek, s ezeket később fürdők készítéséhez használták fel, aminek gyógyhatást tulajdonítottak.
A nyárközépi tűzgyújtást, illetve a tűzcsóvák forgatását Szent Iván napi dalok éneklésével kísérték. A tűz körül álló asszonyok különféle illatos füveket, virágokat füstöltek, s ezeket később fürdők készítéséhez használták fel, aminek gyógyhatást tulajdonítottak.
Mivel a nap mindenütt a termékenységgel kapcsolatos égitest, ezért
nem csoda, hogy számos szerelmi praktika és jóslás is fűződik a naphoz. A
szalmából és a többféle fából megrakott tűz fölött a hagyomány szerint a
lányok átugráltak, amíg a fiúk azt figyelték, ki mozog közülük a
legtetszetősebben. Az ugrások magasságából és irányából is sokféle
jövendölést olvastak ki.
A néphit úgy tartotta, hogy Szent Ivánkor virágzik a páfrány. Az
aranyosan pompázó virág kárász életű, elhervad és elenyészik. Aki
viszont rálel a pillanatra, amikor kitárulkozik, érteni fogja...