Egy állampolgár nyílt levele Orbán Viktorhoz !

“Kedves Viktor!

 Most van időm írni, mert nem kaptam közmunkát erre a hónapra. Itthon ülök a hokedlin és azon agyalok, hogy fogjuk túlélni a telet. Mert pénz nélkül marhára nehéz ám ételt venni, meg befizetni a számlákat. 

Szerencsére fűteni van mivel, mert mióta csökkentetted a rezsit, sokkal jobb. Igaz, hogy eddig is fával fűtöttünk, ha volt rá pénz, most meg papírral. Tudod, milyen jó ötlet az a sok reklámújság, meg a konzultáció, amiket küldeni szoktál? Akár egy napig is meleg van tőle a konyhában. 

Az asszony bedurrantja a sparheltet, még egy rántott leves is megfő, ha van itthon egy kis liszt meg zsír. 

Azt olvasom itt, a neten, hogy Mongóliába mész. Vagy már mentél, ezt nem tudom. Te barátom, az nagyon messze van ám! Nem kerül sokba az út? Mert mi a városba is jó, ha havonta egyszer be tudunk buszozni az asszonnyal, olyan drága a jegy. Pedig az csak 20 kilométerre van, Mongólia meg biztosan messzebb. Mi a franc van ott, hogy oda kellett menned? Azt is mondta a kocsmáros Józsi, hogy adsz nekik 25 millió dollárt. Ezt én nem hiszem el, mert miért adnál, amikor nekünk sincs.

(...)  Szóval összetartó népek vagyunk mi itt, de pénz az nincs. Meg munka se, még közmunka se. Az meg elég nagy baj, mert falun is éhen lehet halni, itt se fán terem az étel. 

Ezért gondolom, hogy nem adnál te pénzt a mongoloknak, amikor itthon is lenne helye annak a 25 milliónak, ami dollárban ennyi. Azt mondta a Józsi, hogy ezt még be kell szorozni 290-el és az annyi forint, de én ezt se hiszem. Sok pénz ez forintban is, de annyi pénz, amennyit a Józsi kiszámolt nincs is összesen sehol.

(...) Amúgy meg itt csendesen elöregszünk és lassan kipusztulunk. Szó szerint is, mert orvos sincs, meg patika se. Itt már csak az megy orvoshoz, akit a mentő visz. Ha valamelyik falubeli el talál csúszni a jégen és eltöri a lábát, a mentő még ki se ért a falutábláig, már kezdi a rokonság szervezni a temetést. Onnan már kevesen jönnek ki a maguk lábán, főleg az öregek.

 (...)Szóval hogy azért mondom én itt a többieknek a kocsmában: nem létezik, hogy a Viktor annyi pénzt költene utazgatásra, aztán a mongoloknak, meg az Öreg Isten tudja kiknek adna pénzt akkor, mikor arra se telik, hogy a sajátjain segítsen.
Ugye, igazam van, Viktor?
Majd írok én még hamarosan megint, csak most megélezem a kapát.
Hátha kelleni fog nemsokára...“ Az írás teljes terjedelmében itt olvasható !

Szerk;Posta S.