„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és
igazságért, mint bármelyik nép a világon."
"Ahhoz,
hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati
társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már
alvad az emlékezetben.
A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek
Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok
életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.”
Ezekkel a mondatokkal jellemezte Albert Camus Nobel-díjas francia író és filozófus, a Magyarok 1956-os szabadságharcát.
Nagyon nagy igazság rejlik ezekben a mondatokban, mert bizony a jelenlegi európai -és nem kevésbé a hazai politika- kicsit sem igazolja ezeket a gondolatokat.
1956. október 23-án, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége
(MEFESZ) által szervezett budapesti tömegtüntetéssel – és számos vidéki
megmozdulással – kezdődött az országot hamarosan lángba borító forradalom,
aminek legfőbb kiváltó oka a sztálinista diktatúra által keltett általános
társadalmi elégedetlenség volt.
A Gerő Ernő vezette MDP ellenséges fellépése
nyomán a feldühödött tömeg az esti órákra agresszívvá vált, rövid időn belül
fegyvert is szerzett, a Magyar Rádió épületét őrző karhatalmisták sortüze után
pedig felkelést indított a diktatórikus rendszer megdöntésére.
Az MDP KV úgy döntött, segítséget kér a szovjetektől, így a Vörös Hadsereg alakulatai október 24-én hajnalban bevonultak Budapestre, és számos stratégiai ponton összecsaptak az őket feltartóztató felkelőcsapatokkal. Megkezdődött a forradalom fegyveres szakasza, amely egészen november negyedikéig tartott.
Az időközben eltelt napokról -akit érdekel- bővebben ezen a linken olvashat.
(Talán ezen a 12 napon (október 23-tól november 4.-ig ) voltak a magyarok az elmúlt 1000 év során napjainkig valóban szabadok !-a szerk)
Szerk;Posta S.
