1956... és utána "56"évvel szabadon élünk...élünk?

Kép:Vasárnapi Hírek 

A Forradalom után "56" évvel,2012 Európa közepén!

"A VIII. kerületi Teleki téren minden hétköznap fél egy körül kezdődik az ételosztás, de már egy órával korábban is több százan várakoznak. Hármasával-négyesével állnak sorban. Némelyek a járdaszegélyen ücsörögnek, mások az út menti fákat támogatják, többen kisebb csoportokba verődve beszélgetnek. Látszik, hogy nem most találkoztak össze itt először. Néhol nevetés harsan. Valakik azzal múlatják az időt, hogy vicceket mesélnek.
Azért attól nagyon messze van a hangulat, hogy kedélyesnek legyen mondható. A sor elején gyerekes családok ácsorognak gyerekkocsikkal. Két kicsi hosszú percek óta versenyt bömböl egymással. Vöröslő fejjel ordítanak, vigasztalhatatlanul. Valószínűleg nagyon éhesek már. Öt gyerekkocsit számolok meg fél tizenkettőkor, de később jön még hozzájuk újabb öt-hat család. Íratlan szabály, hogy kisgyerekesek soron kívül kapnak enni.
A családok mögött a sorban idős rokkant emberek következnek tolókocsiban ülve, mankóra vagy botra támaszkodva. A kisgyerekesek után kapnak enni, ők is soron kívül. A rokkantak után többnyire hajléktalanok állnak. Ők itt élnek a téren vagy a környező utcák lepusztult kapualjaiban, lépcsőházaiban. Idejük, mint a tenger, végeredményben mindegy, hogy merre lézengenek, úgyhogy ők már kora délelőtt letáboroznak a sor elejére. Itt még a rendőr se vegzálja őket. Ahogy haladunk hátrébb, egyre több a konszolidált arc, rendes, tiszta öltözetben várnak az ételre. Ők azok, akiknek még van hol lakniuk, de már nincs mit enniük – ezt mondják róluk az ebédosztó Ételt az Életért Közhasznú Alapítvány emberei.
Beállok a sor végére. Mire néhány perc múlva hátra pillantok, már vagy harmincan állnak mögöttem. A sor percről percre nő. Előttem egy szakállas, ápolatlan alak koszlott pulóverben, de a nadrágját mostanában szerezhette. A szürke szövetű ruhadarab valaha talán ünneplő öltönyhöz tartozott, helyenként még most is látszik, hogy vasalt éle volt. A szakállas mellett egy húsz-huszonöt év körüli hátizsákos fiatalember ácsorog. Fiatalságával, rendezett, tiszta, már-már divatosnak mondható öltözetével, frissen borotvált arcával kilóg a tömegből. Más környezetben egyetemistának vélném.
Mellettem apró, idős bácsika csúcsos kötött sapkában. Mögöttem magas, szőke, világoskék szemű, sovány férfi. Hasonlít az amerikai filmszínészre, Donald Sutherlandre. Mintha most lépett volna ki A piszkos tizenkettő című filmből. Mellette alacsony roma fiatalember. Ritkán szól, akkor is halkan. Ők majd minden hétköznap itt ebédelnek.
Azzal indítom a beszélgetést, hogy most vagyok itt először.
– Én meg 1990 óta vagyok hajléktalan, akkor veszítettem el az állásomat is....