Egy édesanya nem a zebrán kelt át az úton
hétéves gyermekével. A rendőrök a nőt igazoltatták, szabálysértése miatt
20 ezer forintra büntették. Az ügy azonban itt nem ért véget, a
gyámhivatalnál kiskorú veszélyeztetése miatt indult eljárás, amely most
hétfőn fejeződött be.
Az országban remélhetően egyedülálló eset
Zalaegerszegen történt. Az édesanya azért meséli el történetét, hogy a
nagyközönség figyelmét ráirányítsa arra: egy ártalmatlannak tűnő
szabálysértés, milyen súlyos következményekkel járhat.
– Egy május végi napon, délután négy óra múlt,
amikor hétéves kislányommal át akartam kelni az úttesten. Mi egy
Zalaegerszeghez közeli községben élünk, siettünk, hogy elérjük az oda
induló buszt – kezd bele a történtek mesélésébe az édesanya. – Azt tudni
kell, hogy Zalaegerszegen, a Kovács Károly téren kétoldalt, egymástól
messze van két zebra. De pontosan a gyalogátkelőhelyek között, a város
felől érkezve, s a buszmegálló felé tartva lépcsők vezetnek egészen az
úttestig. Ezen a szakaszon, a legrövidebb utat választva, emberek százai
kelnek át naponta. Igaz, hogy az autóút négysávos, de egyirányú, így
csak egy oldalról érkezhetnek az autók. Tőlünk nyugatra ezt a problémát
felüljáró építésével hidalnák át – jegyzi meg, majd folytatja: – Esett
az eső, egyik kezemben fogtam a kislányom kezét, másikkal az esernyőt és
a táskámat. Megálltunk az úttest előtt, s mivel tudtam, hogy csak
jobbról jöhetnek autók, így arrafelé néztem. Nem láttam, hogy balra
tőlem rendőrök állnak. Párat léptünk az úttesten, majd hallottam, hogy
felszólítanak: „Jöjjön vissza!". Megfordultam, s azonnal visszamentem. A
rendőrök kérték a személyi igazolványomat, amelyet átnyújtottam. Azt
gondoltam, nagy baj nem lehet, mert együttműködő vagyok.
Az egyik rendőr elkezdte felírni az adataimat,
elolvasta a nevem az igazolványban, s ezután a keresztnevemen szólítva
oktatott. Nagyon feszült volt a helyzet, zuhogott az eső, tócsában
álltunk, a kislányom sírt, én pedig kértem a rendőrt, hogy ne a
keresztnevemen szólítson. Bántott, hogy hosszú percek múltán sem
készültek el az adatok felvételével.
Telt az idő. Mondtam, hogy nekem el kell érnem a
negyed ötös buszt, mert a kisfiam a falunk óvodájában van, s az ovi öt
órakor bezár. Erre azt a választ kaptam: „Addig marad itt, ameddig az
eljárás tart, ha akarom, bevitetem 12 órára." A rendőrnek igazat adtam
volna akkor, ha az igazoltatás után a szabálytalanságért megbüntet, s
utána azonnal mehetek is tovább.
Máig úgy gondolom, hogy legfeljebb öt
perc alatt meg lehet írni a helyszíni bírságról szóló papírt. Ezzel
szemben mi 20 percig álltunk az utcán, minden járókelő szeme láttára.
Mondtam nekik: „Gratulálok, engem akarnak bevinni, a bűnözők meg
szabadon garázdálkodnak." Mindeközben... a folytatás és az intézkedés lényeges következménye Itt olvasható Simon-Németh Adél tollából!
A zaol.hu nyomán szerk: P.S.
