"Már lassan két hete, hogy megy a sajnálkozás Illés Barna, azaz Illés bácsi és cukrászdájának bezárása ügyében.
A történetről jutott eszembe, hogy szülővárosomban Debrecenben is volt egy hasonló korú cukrászda, ahová sokszor jártam magam is. (Egy kanyarban volt a régi Csapó utcán ahol akkor még villamos járt és a megállót is csapókanyarnak hívták .)
foto/internet (a szerk.)
A neve Ruzicska cukrászda volt, ahol szintén amolyan
békebeli cukrászeszközökkel készítették benne a mesebeli sajtosrudat,
mézes-krémest, zserbót, medvetalpat, hatlapost, képviselőfánkot, no és
persze a gyermekek szerelmét, a fagyit. Kígyózó sorok álltak még a bejáratnál is, főleg hétvégéken. Aki ide egyszer betette a lábát, azután
mind gyakrabban kereste fel. Amint mostani soraim is mutatják, emléke máig ott él bennem- hiszen az épület még most is áll !
Abban az időben még 50 fillér volt egy gombóc fagyi, és bizony nagyon finom volt. Ámde hogy egyet ki ne hagyjak az emlékezésből: az épületben rend honolt, benne minden ragyogott a tisztaságtól.
Már előre bocsánatot kérek, mert nem akarom megbántani Illés bácsit, de legjobb tudomásom szerint a hagyományőrzés
sohasem lehet azonos a rendetlenséggel és tisztátalansággal !
Ha én
cukrász lennék, először is tisztességesen felöltöznék. Csak hófehér
köpenyben fogadnám vevőimet, akár tél van, akár nyár.
Ahogyan nem
mellesleg az orvos is így kell fogadja a betegeit a rendelőjében. Mert
vannak ugyebár evidenciák. Azzal a kézzel, amivel a pénzt átveszem, nem
nyúlok húshoz vagy süteményhez. Nem mentség ez alól az életkor vagy a
vagyoni helyzet sem.
Egyszerűen arról van szó, hogy tetszik, nem tetszik,
vannak elemi igények, amelyek kielégítése nem a kortól, nem a pénztől,
hanem a kulturáltságtól, a neveltségtől, sokak számára talán csúnya
szóval az intelligenciától függ.
Bizonyára lesznek, akik felháborodnak majd fentebbi soraimon, de egy
vigasztal. Csak azok fogják ezt tenni, akiknél, nyersen fogalmazva,
fut-szalad minden. Aki megjelenésében igénytelen, bensőjében sem
igényes. Ez evidencia, akárki akármit is mondjon.
Tisztelettel K. János"
Köszönjük.
Barta P.
