Orbán-program egy szóban.

Bizonyára nem túl hosszas tanakodás után a magyar miniszterelnök, március 19-én, szerdán kihirdette a párt programját a következő parlamenti ciklusra.

Orbán Viktor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági Évnyitó elnevezésű gazdaságpolitikai fórumán beszélt a Fidesz választási programjáról, amit lényegében egyetlen szóban foglalt össze: folytatjuk... (folytatjuk?)

Orbán Viktor szerint a kormány most jár a munkája felénél, ezért a további négy év céljait tíz pontban foglalta össze, melyek a következők:

• Az államadósság finanszírozásába nagyobb arányban kell hazai forrásokat bevonni.
• Iparosítás szempontjából szeretnék a németeket és a cseheket is megelőzni.
• Nemzetközi kapcsolatok, főleg a Törökországgal és Indiával való kapcsolat építése.
• Meg kell változtatni a bankszektor tulajdonviszonyait, amit Orbán úgy képzel el, hogy 50%-ra felhozzák a magyar tulajdonosi arányt
• A birtokszerkezet megváltoztatása.
• Innovációs központok létrehozása.
• A munkát terhelő adók további csökkentése
• A magyar gazdaságot demográfiai gondolkodás alapjaira helyezné, mert a magyar társadalom nem tudja magát fenntartani.
• Olcsóbbá kell tenni az energiát egy olyan szolgáltatás keretein belül, ami nem állít elő profitot.
• Utolsó célként pedig a teljes foglalkoztatást említette Orbán Viktor, amivel kapcsolatban megjegyezte, hogy a közmunka arra jó, hogy megerősítse a munkanélküli emberekben, hogy igenis szükség van rájuk. forrás 

Szerk;Posta S.

Választások előtt...

Wass Albert: háromféle magyar... 

"Háromféle ember van ebben az országban,.. háromféle magyar. Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak. Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévőket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.

Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.

Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. (link) Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed, tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindig meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért, érted?

Ez a nagy tömeg. Ez a nép. "

És te hová sorolnád magad?

Barta P.