T. Gábor olvasónk ismét egy érdekes gondolatsorral gazdagította magazinunkat, melyet most itt megosztunk. Köszönjük.
"Farkasréti" temető!
"Gyönyörű, szép, beszélő név. Mára hatalmassá, 93 ezer négyzetkilométeresre nőtt. Régen Magyarország volt a neve. Európa telekkönyvében még így szerepel, de már csak idő kérdése, hogy ez az elgazosodott, tönkrement, dúvadak által birtokolt területet végképp birtokba vegye az enyészet- és a
meg nemnevezhető hatalom !
Helyénél és helyzeténél fogva, (két világ határán, mindkettő szélén, mindegyiknek „szemétlerakó helye lett).
Hódították ájtatos papok, páncélos lovagok kíséretével, hogy békességgel tűrje a maga kirablását. Dúlták kutyafejű tatárok, akik legalább becsületesen, tettüket felvállalva igyekeztek el és kipusztítani őket. Aztán a török jött, aki a lelkét szintén békén hagyta, csak javait, vérét szívta a pióca szívósságával.
Ember embernek farkasa lett, és farkasok rétje a Kárpátok gödre. Farkasok fészke a folyóparti fűzfa odúja, a homokháti düledező viskó, a kőtemplom, és az urak kőháza. Ezek lakója mind a mezei pocok húsából, szorgalmából él, hízik, gazdagodik!
Még azzal sem törődik, hogy a pocok végképp ki ne pusztuljon. Inkább nézi a pocok népség szűkösségét, pusztulását, mert tudja, ha a pocok elszaporodnék, elpusztítaná őt, nyomorúságának okozóját!
Ezek az emberfarkasok a farkasnál is farkasabbak. A négylábú farkas beéri annyival, amennyit felfal. Önzésének egyetlen korlátja van. Nem bír felhalmozni, nincs palotára, autóra igénye.
Pedig ha tudnák, ha éreznék, hogy a "mindent és mindenkit" felfalása után egymást kell felfalniuk. A nagyobbaknak, az erősebbeknek a gyengébbeket, a pockok kihalása után!
Mert már meg okosodék a pocok. Ő még elkínlódik a pocok sorsában, de gyermeket nem vállal, farkasok prédájának! Minek is, hisz magának sincs mit ennie maholnap! Így hát döntött a pocok! Jöjjön aminek jönnie kell...egy -talán-
jobbkor !"
Szerk;Posta S.