Szeptember 8-án az ősz
beköszöntének a napja volt, az egyházban ekkor emlékeznek meg a
Kisasszony, vagyis Szűz Mária születésnapjáról.
(Sajnos lassan feledésbe merülnek ezek a régi szép hagyományok, mert manapság "egyes emberek" hatalomvágya felülírja ezeket ! Semmi és senki nem érdekli "őket" csak felkapaszkodni minél magasabbra, mindent és mindenkit eltiporni a hatalomért ! Szép újvilág -a szerk.)
Az egyszerű emberek körében ez a nap betakarítás kezdete.
Szeptember az ősz első hava, ezért a
régi magyar háztartásokban ekkor megkezdődött a termények betakarítása,
hogy az első őszi fagyok el ne vigyék a termést. Hagyományosan ekkor
kezdték vetni az őszi búzát. Sok helyen maga a gazda szentelte meg a
vetőmagot.
Tiszta ruhába öltözött és a szántóföldre menet senkihez sem
szólt, vetés közben tilos volt káromkodni, mert akkor nem lesz jó
termés. Miután végzett, magasra dobta a zsákot, hogy akkorára nőjön a
gabona.
A Dunántúlon, főleg Göcsejben Kisasszony-napkor az elvetendő
búzát ponyvában kiteszik a harmatra, hogy az Isten megáldja az életet
adó gabonaszemeket és a következő évben bőséges termés legyen.
Ezen a
napon kezdték verni a diót, az asszonyok diós süteményt sütöttek, a
gyerekek pedig diógurító versenyt és aranydió kereső versenyt
játszottak.
A költöző madarak is ezekben a napokban kelnek útra a déli, meleg
égtájakra. A nap fecskehajtó jelzője arra utal, hogy ezen a napon
kezdenek készülődni a költöző madarak is, hogy megkezdjék őszi
vándorlásukat, hogy még az első hidegek előtt elhagyják nyári
otthonukat.
Szerk;Posta S.