Felzárkóztatás 2012 !
„Ja, az a csirke? Nincsen már meg. Megettük” – tárja szét a kezét a
férfi. A háta mögött az asszony is bólogat. Meg kellett enni azokat a
csirkéket, hiszen éhesek voltak.(mármint a csirkék aminek nem adtak enni -a szerk.)
"Amikor egy évvel ezelőtt ellátogattunk a Nógrád megyei Rimócra, arra
voltunk kíváncsiak, mit kezdenek az emberek a
Minden Gyerek Lakjon Jól
Alapítvány adományaival. Csibék és kacsák rohangáltak a földúton,
gyerekek és kutyák között, épülő ólak árnyékában. Nagy tervek voltak
születőben, egy jobb élet felé kacsintgattak a helyiek. Tetszett nekik a
program, aminek keretében ingyen jutottak hozzá a háztájihoz, táppal és
néhány jó tanáccsal körítve, de már akkor látszott, hogy nem lesz
gördülékeny ez a kezdeményezés. Bár alig néhány nappal érkeztünk később,
mint a kis jószágok, több portán már csak hűlt helyükkel találkoztunk.
Volt, akinél megdöglöttek az állatok, volt, aki túladott rajtuk, mert
nem tudott mit kezdeni velük. A többség azonban tervezett és örült
annak, ami a semmiből került a kertjébe
Kíváncsiak voltunk, mi
maradt ebből a lendületből, ami egy évvel ezelőtt mosolyt csalt a
helyiek arcára. Az volt a terv, hogy visszalátogatunk ugyanazokra a
portákra, és megnézzük, elkészültek-e az ólak, virágzik-e a háztáji
gazdálkodás.
A falu legutolsó utcájában, a domb tetején állunk meg,..."
Folytatás itt
Szerk: Posta S.