Tavaszünnep.

Április 24, Szent György napja.

Szent György ünnepe a tavasz kezdetét jelenti, ekkor hajtják ki a legelőre a jószágokat.  Az álatokat zöldággal terelték, azért, hogy termékenyek legyenek. A terelés nyírfa vagy rózsafaággal történt, amely általános rontáselhárítónak számított. Erre azért volt szükség, mert ezen a napon különösen erősek a boszorkányok. A jószágot két tűz vagy füst között hajtották át, szintén azért, hogy ne érje azokat rontás. Mindegyik szokás eredete az ősi szkíta-hun táltos hagyományban gyökerezik. A marhákat a kapu elé helyezett láncon is áthajtották, máshol egyéb fémtárgyon, esetleg tojáson hajtották át őket, azért, hogy olyan erős legyen a lábuk, mint a lánc.

A Kárpát-medencei magyarság körében a jeles napokon, így Szent György napján szokásban volt a határkerülés, amikor végiglátogatták a határ menti kereszteket, határjeleket. Van, ahol csak háromszor megkerülték a templomot.
Ezen a napon sok helyen ünnepi szentmisét tartottak, ahol a gyerekeket is megvesszőzték, hogy egészségesek legyenek, a felnőttek pedig közös áldomást ittak, hogy megtartsák barátságukat. 

Posta S.