Ma Vízkereszt napjára emlékezünk...

...amelyet még a Háromkirályok ünnepeként is számon tartanak.

Az ünnep régi neve epifánia, vagyis a megjelenés napja. A hagyomány szerint ekkor jelent meg az új csillag (betlehemi csillag) az égen a napkeleti, pártus bölcseknek, hogy mutassa az utat a Megváltó felé. Ezért ezt a napot a világosság napjának is nevezik, talán ez a kifejezés a csillag ragyogására utal. 

A ma használt vízkereszt kifejezés pedig Jézus megkeresztelésére utal, amikor a Megváltó alámerült a Jordán folyó vizében. A keresztény egyházakban ennek emlékére vizet szentelnek. Az ortodox, vagyis a görög-keleti egyház a karácsony ünnepét január 6-án ünnepli.

(Régen kenyeret, sót, hagymát, sokszor almát is vittek a templomba megszenteltetni a templomba, a szentelmény ételt aztán otthon szétosztották a család tagjai között. Az étel megszenteltetése nem a kereszténység sajátja, az észak-kínai mongolok között is él ez a hagyomány. Sőt, a nálunk németnek vélt só és kenyérszentelés szokása a kaukázusi Azerbajdzsánoknál is megvan, ott a tisztelt vendégeket kínálják meg kenyérrel és sóval. Az ukránoknál és az oroszoknál is él ez a szokás, valószínűleg ez a szkíták óta a keleti térségben élő hagyományra nyúlik vissza. 
Volt olyan vidék, ahol a fentieken túl fokhagymát is szenteltettek a betegségek elhárítására, illetve kezelésére.-a szerk.)

Ezen a napon a papok végiglátogatták a lakóházakat, hogy szentelt vízzel meghintsék a falakat és felírják gerendára a Háromkirályok GBM (Gáspár,Boldizsár és Menyhért) monogramját. Ez is általános bajelhárító szokás volt hazánkban. 

A templomból a hívek magukkal vittek szentelt vizet, amellyel legelőször a hajlékot, udvart, majd az istállót szentelték föl. Úgy vélték, hogy a víz megvédi őket a bajtól. Volt, ahol a lakószoba négy sarkát hintették meg, hogy a sarkokba befészkelődött gonosz erőket kiűzzék onnan. Sok helyen élt az a hiedelem, hogy a szentelt víz megvéd a tűzvész és villámcsapás ellen is.

Körtvélyesy V.