Június 29-e Péter-Pál.

Ha a naptárra tekintünk, láthatjuk, hogy ma június 29-e Péter-Pál napja van. Vajon a mai modern kor embere mit tud ennek a napnak a jelentőségéről? Sajnos igen keveset. Pedig aratáskor eldől, hogy milyen lesz minden napi kenyerünk, valódi táplálékot jelent majd számunkra vagy csak elegendőt.

Déd- és nagyszüleink, akik a természettel harmóniában éltek, Péter-Pál napját az aratás kötelező kezdőnapjaként tartották számon. A termény betakarításával embert próbáló időszak vette kezdetét, a dologidő szó szerint látástól vakulásig tarott, teljes mértékben igénybe vette az emberek erejét és idejét. Az aratás kezdete és vége azonban nagy jelentőséggel bírt.

Az aratás megkezdése előtt az aratók áldást kértek a munkájukra és fohászkodtak a teremtőhöz, hogy addig amíg a terményt be nem takarítják, mentse meg őket és az értékes gabonát az esőtől. A gabona minden egyes szeme létük biztonságát jelentette, ezért nagy becsben tartották.

A munka befejezése után aratóünnepet tartottak az ország minden területén.

Aratókoszorút készítettek az aratók, amelyet a következő évig a mestergerendára kötöttek a lakószobában. A koszorú kalászainak búzaszemét megetették az állatokkal. A néphiedelem szerint így a jószágot megóvták a betegségtől.

Az aratási munkák befejezése mindenkinek valódi ünnep volt. A kétkezi munkát csak a sarló segítette, amelyet csak a XIX. század végén váltott fel a kasza. A két aratószerszám egészen más munkamegosztást igényelt: sarlóval a nők és a férfiak egyaránt kivették részüket a munkából, a kaszát azonban csak a férfiak használták.

Napjainkban hagyományőrző rendezvények elevenítik fel a sarlós és a kaszás aratást. Ami nekünk hagyományőrzés, az őseinknek természetes volt.
Körtvélyesy V.