Olvasói levél a csalásról !

" Tisztelt szerkesztők !

 Az UEFA módszer (amiről korábban itt írtunk-a szerk.) nem új dolog, hiszen azt már a magyarok is alkalmazták korábban. Az idősebb korosztály talán még emlékszik rá, hogy a hetvenes években, új autóhoz csak 5-10 éves várakozás után lehetett hozzájutni. 

Akkor a Merkur nevű cégen keresztül volt még lehetőség az állami vállalatok által leadott pár éves autókra szert tenni. Így volt ez Debrecenben is.

Ez sokszor nem volt egyszerű dolog, mert a "bennfentesek" már jó előre tudták, hogy melyik leadott autót érdemes  megvenni az állapota miatt, mivel ezek aránylag olcsón jól lenyomott áron voltak meghirdetve.
És a csóró vásárló ha ilyen autóhoz akart hozzájutni, bizony előre le kellet tenni a jattot ami esetenként akár ötezer forint is volt.
Ez akkor bizony egy nagyon jó havi fizetésnek felelt meg, hiszen egy 1200-az Zsiguli -ma már Ladának ismerjük- 80.000 forint volt újonnan !

De ez még nem volt elég, mert ha több jelentkező volt -és bizony sokszor volt- akkor egy meghatározott napon sorsolást tartottak. 

Ez úgy ment, hogy le kellett adni a személyi igazolványt és ahány jelentkező volt, annyi pingpong labdát tettek egy zárt dobozba amely között egy piros volt. Ez volt a nyerő ! A piros labdát a sorsolás napján az irodában betették a jégszekrénybe és csak a sorsoláskor vegyítették a többi közzé, ezt is az irodában !

A sorsolás pedig úgy volt megrendezve, hogy akinek "nyerni kellett" annak vinni kellett két-három ismerőst akiket elsőnek szólítottak, ők kamuból húztak a dobozból  és akkor a "nyerő" személy következett aki kitapintotta a hideg piros labdát és a "sorsolás eldőlt."

Ilyen volt a korrupció annak idején.

Én nem sírom vissza azokat az időket, mert az sem volt jó, de akkor nem kellett rettegni, hogy jaj holnap lesz e munkám, vagy mit fogok holnap enni. Akkor még ismert volt a KMK és aki nem dolgozott büntetésre számíthatott. 

A cigány is dolgozott és nem a gyerekcsinálásból élt, mint manapság. Igaz "nyugatra" csak nagyon indokolt esetben lehetett utazni de akkor is nagyon átvilágították az embert, nem volt ez a nagy "szabadság".

Akkor lett volna miből utazni, de nem lehetett, most lehetne utazni csak most már nincs miből.

Elnézést kérek, de lehet nagyon elkalandoztam, de az én koromban azt hiszem ez már megengedett.

Üdvözlettel, olvasójuk R. Gábor. " 

Köszönjük a levelet !
Barta P.