„Nem mese ez gyermek...” (Abszurd mese ?)

(Megjelent a Magyar Fórumban 1995-ben ! Talán csak a dátumot kellene átírni... ?)

Hol volt, hol nem volt az állami vagyon. A moszkvai világbirodalmon túl, az átláthatatlan privatizációs üveghegyen innen, a nagy varázslók korában eltűntek a gyárak, üzemek, kastélyok, földek, erdők az állami tulajdonból.
Az elvarázsolt ország, nevesincs királysága (nem király a neve, de a királynál is nagyobb a hatalma) kedvenc, sőt kegyenc miniszterére bízta az állami birtok (f)osztogatását. 
Kopasztották is az államot, mint Márta asszony a vasárnapi húslevesbe való tyúkot, forró víz nélkül.
Rózsa Sándor és a világ valamennyi, valaha volt útonállója szájtátva bámul ránk, hogy ez lehetséges? Elvenni a vagyont azzal, hogy az Államé, mindnyájunké, kicsit pihentetni, aztán magamévá tenni aprópénzért, mint az olcsó utcalányt. 

Mindezt a jog, és az állam palástja alatt.

Az útonállás magánvállalkozásban soha nem lenne ennyire „hatékony”. És mindezt a magánvállalkozás elsődlegessége jelszavával ! 

A lényeg: mindent jól összezavarni, akkor lehet igazán sikeresen a zavarosban halászni!

Az ostoba becsületesnek meg: „száraz tónak nedves partján, döglött béka kuruttyol!”

Szerk;Posta S.