Újévi gondolatok...

A nyomor és a szegénység szó elhangzásakor legtöbbször a nagyvárosi hajléktalanság, egy hátrányos helyzetű térség vagy egy társadalmi réteg, esetleg egy etnikum jut az eszünkbe. Holott azt kellene megérteni, megértetni, hogy a magyar nyomor hideg realitása bármikor megérinthet szinte bárkit.
 A magyar nyomorban, a kacsamesék generációja, az elveszett nemzedék is nyakig benne van, a hazánkat elhagyók százezrei között ott vannak ismerőseink, barátaink, családtagjaink, ott vagyunk mi magunk is.

Néhány éve nagy megdöbbenést keltett, hogy Orbán Viktor szerint a fiatalok pusztán kalandvágyból hagyják el a szülőhazájukat, ezért mennek diplomás fiatalok Dániába krumplit szedni, Németországba takarítani, a londoni Mcdonald’s-ba mosogatni.
Ma a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a 19-30 év közötti fiatalok fele, a 30 és 40 éveseknek pedig harmada szeretne külföldön dolgozni. Vajon ők is kalandvágyból mennének, vagy mert talán itthon kilátástalannak ítélik a jövőjüket ?

Nem tisztem eldönteni, de mindenki gondolja végig , mi is ezeknek a fiataloknak a "jövőképük" ?
 Egyre többen, egyre messzebbre, egyre hosszabb időre mennek el tehát a kalandozó magyarok, és sajnos a megkérdezettek hatvan-hetven százaléka a közeljövőben nem is tervezi a hazatérést. Viszont ha ez így folytatódik, akkor Magyarország elfog fogyni, egyszer csak nem lesz többé !
És az optimisták most azt mondhatják, hogy ez részemről csak disztópia ?  Ne legyen igazam...
(Lehet, hogy túl sötéten látom a dolgokat, de aki most optimistábban gondolkodik azt majd 20-30 év múlva szeretném megkérdezni, hogy akkor mi lesz a véleménye, mikor esetleg  nyugdíjba vonulna, de a nyugdíja az akkori keresetének csak a 30 százaléka lesz- ha egyáltalán még lesz nyugdíj ! )

Szerk;Posta S.