"Nő a család alapja. Család meg a nemzeté. Ma női boxoló, női bíró, női
ügyész, női busz sofőr van, meg női meztelen tüntető aki karácsonykor az
utcai jászolnál pózolnak. Van tengerészgyalogos nő aki békét visz
fegyverrel. A család felbomlott. Akik ezt akarták sikeresek voltak. Ma 4
házasságból három válással végződik. Mert lehet, Loreál Párizs, mert
megérdemled, 82,1 %-ban nő kezdeményezi azaz adja be. Ez Európa.
Ezzel szemben jön a muszlim áradat. Ott a nő szül, most, főz, nem is
akar kamion sofőr lenni. Ergó a férfiak tehetik a dolgukat. Ami valóban
dolog akár harcolni is elmennek mert a feladatok és szerepek
felcserélése ide vezet. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom de ma már
minden férfi aki elmúlt 30 megtapasztalta és tudja miről beszélek. De
összefoglalva, hisz a nők bizonyára nekem esnek soraim miatt ( pont
ez a gond nem értik miről van szó) - szóval összefoglalva mely beszédes, hogy a
nyugati társadalomban a nővel nem lehet vitázni. A nőnek nem kell
belátni az ész érveket se. Döntéseit érzelmek vezérlik. Ezt se ismeri
fel. Ma a férfinek kell alkalmazkodni ehhez. Ez meg veszélybe sodor
mindenkit. Ma a nőnek számtalan joga van és számtalan "segítő női
szervezet ". Ma beszélhetünk e női kötelességekről?
Férfiaknak igen
is fel lehet sorolni kell is és csinálja is a dolgát. De a nő? Ha csak
megemlíted, hogy főzni tud-e, akar -e, no akkor számtalan nő egylet
rohan a segítségére a kioktatásban, hogy az nem csak a nő feladata.
Persze, persze. Bizonyára. De hát látjuk a végeredményt mit hozott.
Muzulmán országokban milyen a válás aránya? Főleg annak az aránya ahol a
nő kezdeményezi, adja be? Annak a társadalomnak jelenleg milyen ereje
van? Mit tudott ezzel a elérni? Csak vessük össze!
Ha ufo lennék és
semmit nem tudnék a földről akkor mit tennék? Összevetném a muzulmán nő és férfi
jogokat és kötelességeket és a nyugati civilizáció női férfi jogokat és
kötelességeket. Akkor mit látunk? Látom a muzulmán legyőzi csak a
szaporulattal azaz a nő és férfi együtt maradása és szaporulata miatt a
fehér társadalmat. Ott nem válnak, a nő, nő a férfi, férfi. Európában se
volt ez mindig így.
Lássuk a tényeket 100 éve a nők többlet jogokat
kaptak, ma már jogaikból több van, mint kötelességükből. Csak tegyük
fel a kérdést, lehet ez egy ok? Lehet a család felbomlasztása a
cionisták egyik fegyvere az ingatag női agy. Brazil sorozattal és sok
komolytalan jog azaz előny megadásával egy társadalmat felbomlasztani?
Egy példa, hogy a nők is értsék. Sok éve a cigány ott volt kezelve
ahol. Ma többlet jogokat kaptak. Mi lett az eredménye? Az lett, hogy nem
helyén van kezelve, így kitörve olyan furán viselkedik mely egy egész
ország vagy kontinens hanyatlását is okozhatja.
Vagy én látom helytelenül és
bizony ez így van jól. Azaz egyáltalán nem baj, ha egy társadalom egy
fehér épített környezet elpusztul, sokkal jobb a szemétben élni és
egymást irtani.
Mert, ha Európa x év múlva, ami lehet akár egy évszázad (
női jogok is száz évesek) alatt a cigány és muszlim 90% os többségbe kerül
akkor ez a Darvini normál evolúció? Azaz cigány felismeri-e, hogy csak a
jogaiból nem fog normálisan élni? A sáska felismeri-e, hogy búzamezőnek
vége lesz? Nő felismeri-e, hogy bizony önmérsékletet kell tartani, mert a
túlzott jogai neki is rossz? Szerintem nem ismeri fel, hisz hány mai 40
éves nő még mindig irreális önképpel rendelkezik és irreális elvárása
van a férfiak terén, úgy, hogy semmit nem kell adnia érte.
Elnézést kérek mindenkitől aki másképpen gondolja, de én így látom a jövőt.
Tisztelettel Várhidi József, egy sokat megélt gondolkodó."
Olvasóink nevében is köszönjük a levelet.
Megosztotta:Barta P.
Tisztelettel Várhidi József, egy sokat megélt gondolkodó."
Olvasóink nevében is köszönjük a levelet.
Megosztotta:Barta P.
Kedves Várhidi Úr!
VálaszTörlésSzintén a saját véleményemet megfogalmazva: nem túl sarkítottak a megállapításai ? Gyanítom, hogy a helyzet ettől kicsit árnyaltabb. Teljes mértékig azonosulok a nézőpontjával abban, hogy vannak negatív következményei a szerepek elmosódásának, de ezt talán nem lehet a nők nyakába varrni egészen. Amennyiben a saját életemet veszem alapul, egész felnőtt életemben vágytam arra, hogy a családom ellátása legyen a feladatom. Szerintem az nem kevés. Azt azonban el kell ismerni, hogy azokban az időkben, amikor a nők dolga "csupán ennyi volt ", teljes egészében ki voltak szolgáltatva "uraiknak". Az anyai dédanyám példája van előttem, akit férjhez kényszerítettek egy tőle harminc évvel idősebb férfihoz, akinek szült négy gyereket és hosszú éveken keresztül viselte el a rendszeres és igen brutális erőszakot az eltartója részéről. Mit is tehetett volna ? Hová fordulhatott volna a négy gyerekével? Nem volt szociális háló. Gondolja a csendőrség segített volna, ha félholtra verve megjelenik náluk ?
Ennek tükrében talán sikerül kicsit más megvilágításba helyeznem az Ön számára azon önző nők seregét, akik világra hozták, felnevelték, szerették a most oly kritikus férfiakat. Tényleg azt gondolja, hogy olyan egyszerű minden reggel hajnalba ébredve előkészülni, elvinni a gyerekeket oviba, suliba. Helytállni napi 8-10 órát a munkahelyen, közben aggódva, hogy mikor telefonálnak, hogy beteg a gyerek ? Délután rohanni a magzatokért és közben agyalni azon mit kell venni a vacsorához ? Este szimultán figyelni a gyerekekre, készíteni a vacsorát, megnézni az üzenőfüzetet ( Ön hányszor nézte meg a gyerekeiét ?) :), mindenkit megetetni, ágyba dugni ? Aztán jön a java: apához minden este kedvesnek lenni, meghallgatni nyűgjét-baját és természetesen a lepedő ördögének lenni, hogy a férj megkapja ami neki ugye jár.
Én egy percig nem panaszkodom. Szeretem a családomat, a férjemet. Örömmel gondoskodom róluk. Bár megengedhetnénk magunknak, hogy visszakerülhessek az idealizált klasszikus női szerepkörbe. Én vágyom erre és el tudom fogadni azt is, ha más nők másképpen látják. Butaság lenne nem tudomást venni a változó világról és valamit azért visszasírni mert régen jól működött. Honnan tudjuk mi, hogy valóban jól működött ? Nem gondolom, hogy ezt régen is mindenki olyan szépnek látta.
A helyzet az, hogy hogy mindkét nemnek törekednie kell arra, hogy az adott helyzetből a legjobbat hozza ki! Ezt nem egymás kritizálásával, pláne nem általánosításokkal fogjuk elérni, hanem értelmes, előremutató beszélgetésekkel, és mindenekelőtt a másik nem tevékenységének elismerésével.
Részemről már elkezdtem azzal, hogy nagyfokú tisztelettel és szeretettel állok a páromhoz.:) Talán mindenkinek innen kellene indítania. Szép Napot kívánok !
Nagy Enikő
Tisztelt Nagy Enikő !
TörlésŐszintén sajnálom,hogy Ön nem érzékelte, miért sarkítottam talán kicsit erősebben a mondandómat.Én nem visszasírom azokat az időket, amikor a nők dolga "csupán annyi volt "! Sajnálom,hogy elbeszélünk egymás mellett. Ön leírja,hogy hogyan teszi,tenné a dolgát a mai előrehaladott modernebb "változó" világban.
Ez a cselekedet lenne a valódi igaz dolog, de ha még egyszer átfutja a véleményemet láthatja, hogy én nem az emancipáció ellen a felelősségteljesen normálisan gondolkodó nők ellen vagyok és nem a régi "jó" világot várom vissza, hanem azt próbáltam megfogalmazni,hogy a dolgok ott legyenek kezelve ahol keletkeztek !
Azt mondtam,hogy bizonyos népcsoportok csak a jogaikból nem fognak normálisan élni, ha nincs semmi elvárás feléjük,vagyis nincs semmi kötelességük a többségi társadalommal szemben. A sáska felismeri-e, hogy búzamezőnek egyszer csak vége lesz?
Még egyszer ahogy ezt írtam; "De összefoglalva, hisz a nők bizonyára nekem esnek soraim miatt ( pont ez a gond nem értik miről van szó) - szóval összefoglalva mely beszédes, hogy a nyugati társadalomban a nővel nem lehet vitázni.Döntéseit érzelmek vezérlik!"
És a hangsúly az érzelmen van , mint ahogy írja is "Én egy percig nem panaszkodom. Szeretem a családomat, a férjemet. Örömmel gondoskodom róluk. Bár megengedhetnénk magunknak, hogy visszakerülhessek az idealizált klasszikus női szerepkörbe. Én nem vágyom erre."
Nem óhajtok önnel a legkevésbé sem vitába szállni, de úgy látom Önnek ez a mai világ így ahogyan van tökéletes akkor nincs miről beszélnünk!
Tisztelettel Várhidi József