Olvasói levél...

 M. Renáta olvasónk küldött egy kommentárt a "Napi aktuális..."szomszédok" " című írásunkhoz aki írásában megjegyzi, nem "rasszista" csak van véleménye "egyszerűen azért mert viszonylag a közelükben élt" !

"Anno évfolyamtársaim között volt 2 cigány (azért mondom így, mert ők is ezt használják magukra, mert az hogy "roma" cigányul szerintük embert jelent), égvilágon semmi probléma nem volt velük. Bántással nem találták szembe magukat, mindenki tudott viselkedni, egy percre se merült fel senkiben, hogy meg kellene őket különböztetni. 

Viszont ha ,,ismeretlen" cigánnyal futottam össze, szinte biztos volt a reflex-szerű aggódás, nem lesz-e baj. Komolyan féltem tőlük, hiszen a véletlenszerű, határokat nem ismerő kötekedésüktől nehéz volt szabadulni. Nem az a típus voltam 12 évesen kislányként, aki a feszültséget kereste, mégis meg-megtalált, egyszerűen azért mert viszonylag a közelükben éltem. 

Nem lehet tipizálni senkit bőrszín alapján, azonban egyes viselkedési formák következményeként számítani lehet valamiféle megkülönböztetésre. Félszet ültettek belém, ami manapság is óvatosságra int. Nem lehet mindent elbagatellizálni. 

Azt sem fogja senki kétségbe vonni, hogy vannak rendes és tisztességes cigány társaink. De nem ez a jellemző. Fehér/magyar(?) emberben is létezik hitvány, de nem ez a jellemző. Az arányokon van a hangsúly. 
 A kényes arányok miatt jött létre az előítéletként emlegetett óvatosság. Ami nem azt jelenti, míg egy vadidegen magyar(?)-ra vakon rábíznám a pénztárcámat, addig egy cigány(?)-ra nem. Senkinek nem adnám oda. De tény, hogy a cigány/roma esetében eszembe jutna régről a félelem és igyekeznék meglógni minél hamarabb. 

Kiszámíthatatlan agresszió robbanását (akárcsak verbális formában is), ill. annak elszenvedését nem nekem találták ki. Nem vagyok mártír. Szeretem az embereket, utálom az előítéletet, sajnos azonban mindig óvatosságra int a múltbéli megtapasztalás."

Megosztott;Posta S.