Vendéglátás "magyar" módra ?

Botránykönyv rántja le a leplet az éttermek trükkjeiről. Állítólag vannak helyek, ahol teljesen mást kap a vendég, mint amit rendelt - és még ízlik is neki. 

Eszem-iszom Hungary címmel botránykönyv jelent meg nemrég, amely a magyar vendéglátás sötét oldalának kulisszatitkairól rántja le a leplet. 

A könyvben - amelyből a Blikk szellőztetett meg néhány részletet - szakácsok, konyhai dolgozók mesélnek arról, hogyan, milyen alapanyagokból főznek. A harcsahalászlé valójában mélyfagyasztott pangasiusból készül. Harcsafajta az is, csak éppen a világon a legolcsóbb: egy rendes harcsa ára nyolcezer forint kilónként, ennek meg nyolcszáz - mesélte egy szakács. 

"Mondták, hogy akkor most nekiállunk töltött káposztát készíteni, háziasan. Elővettük a hipermarketes konzervet, kiborítottuk a tányérra, megbolondítottuk vízzel hígított tejföllel, és eladtuk ezernyolcszáz forintért. A rántott ételeket visszadobtuk a fritőzbe, hadd süljenek meg újra, attól frissebbnek tűnnek." 

A konyhai dolgozó beszélt arról is, hogy a tokaji borhableves igazi turistacsalogatónak számított, kizárólag külföldiek kóstolták, mély áhítattal és átérzéssel, mert az ára igen borsos volt. "A tokajit én magam kevertem olcsó száraz borból és mérhetetlenül sok cukorból. Megpusztultam a nevetéstől a sok dicsérő szó hallatán."

A ház legjobb borjúpaprikását, amelyet a város polgárai egyenesen ikonikusnak, a közösség díjért kiáltó büszkeségének neveztek, pulykacombból kreálták a séfek. Az étteremben tíz éve szerepel a vaddisznó az étlapon, de a tányérokon eddig csak marhacombot találtak a vacsorázók.Szerk;Posta S.