Hétfői történet...

Esős csepergős,borús hétfő reggelre ébredtünk ma a hét első napján.A reggeli kávézás után azon gondolkodtam,hogy ugyan már mit nekem egy kis eső elkocogok a sarki fűszereshez egy kis friss ropogós zsemléért a reggelihez.
Kaptam-fogtam magam és elindultam.

Ahogy ráérősen ballagok,feltűnt hogy az utcabeli Pista bácsi kint áll a kertkapuba és vígan szívja a reggeli "nemzeti " cigarettáját.

-Ráköszönök jó reggelt Pista bácsi hogy-s mint ezen az esős szomorú napon?

Szomorú?- mordul rám az öreg. Mán' akinek... Nekem kifejezetten tetszik,mert most hozza a postás a nyugdíjamat. 

Hát Pista bácsi magának nem bankszámlára utalják a pénzt?-kérdezem.

De nem ám -mordul ismét rám az öreg úr- mióta ez a "Matolcsi elvtárs" bevezette azt a lenyúlós  adót azóta elköszöntem a banktól és így postán kérem a pénzt.

Majd mosolyogva folytatja.
-Tudja, így adok a postásnak ötszáz forint jattot és le van tudva az"adó".

Nem fizetek ilyen-olyan-amolyan rafináltan kitalált lenyúlásokat, ami havonta-ahogy számoltam-több ezer forint is lehetett volna.
Ha ez jobb nekik,hát legyen. Mert ugye így a postás is jól jár -mivel ő sincs ugye túlfizetve- meg én is.

Azt hiszik ezek a ficsúrok,hogy a magyar ember hülye? 
-Tudja Sándor én negyvenkét évet húztam le az "átkosban" a régi úgynevezett vagongyárban mint lakatos,lehet hogy nem vagyok egy túliskolázott ember,de ahhoz talán elég okos,hogy ne hagyjam magam becsapni,lenyúlni...

Közben meg is érkezett a postás és elköszönök...viszlát Pista bácsi.

Most azon tépelődök miért csak az ilyen egyszerű emberek látják azt, ami ma manapság történik. Olyanok miért nem,akik tenni is tudnának ellene ?
Szerk;Posta Sándor