Nem különösebben szeretem a galambokat, de egyet megsajnáltam. Az ablakunk előtt van egy lombos fa, oda fészkelt az egyik ágra. Dacolt a viharral, a széllel, de el nem mozdult volna a tojásról, őrizte, védte, a saját élete árán is.
Tegnap reggel őrült ricsajra ébredtem. Döbbenet! Egy varjú rátámadt a galambra, ment a harc, de a varjú jóval nagyobb és erősebb volt ő győzött,a galamb elmenekült. A varjú pedig fogta és elvitte a tojást.Szegény gerle visszajött, kereste a fészekben. Többször is. Napokig. De már elvesztette, az a dög varjú ellopta...megette.
Ez csak egy eset,amit magam láttam.
Miért írtam le ezt a történetet? Gondolkozz el rajta...
(A varjú Magyarországon széles körben elterjedt, 2001 óta védett faj. ! forrás:http://www.mme.hu)
...és még szeressem ezek után a varjakat??
(Posta Sándor)
"Lágy búzamezőt ringat a délvidéki szél,
VálaszTörlésSírdogál egy kismadár, fészke csupa-csupa vér,
Lábát törték, megkergették, gúnyt űztek vele,
De ő énekel csak, énekel, ez maradt minden fegyvere."
http://www.youtube.com/watch?v=Wj7MTE5n3Ro