Milyen jó, ha valami megy, akkor azt meg kell adóztatni, bocsánat,
illetékeztetni. (Mert, ugye, a már megadóztatott jövedelmeket még
egyszer nem lehet, így hát ilyenkor szépen elnevezik illetéknek, és úgy
nem lehet belekötni.) Tranzakcióval elég sokszor van dolgunk, akkor is, ha megkapjuk a jövedelmünket a számlánkra, és akkor is, amikor kisajtoljuk magunkból az ön- és közüzemi díjakat, akár átutalással, akár sárga csekken. Ha nem lenne elég baj, hogy egyre drágább a megélhetés, akkor most fizessünk is a fizetnivalók után! Sarcolni a sarcot, magyarul. Csak, hogy egy kis demagógiáért ne menjünk a szomszédba. (Nem szoktunk.) Pontosabban persze a tranzakciós illetéket a bankkal fizettetik meg, aztán a bank meg várhatóan velünk.
Telefonálni is elég sokan, elég sokat szoktunk – az is megkapta a maga adóját, s az internetezőkre ugyancsak rávertek majdnem valami hasonlót.
Ilyenkor jön persze a szokásos fanyar példálózás: vajon mikor vetik majd ki az atmoszféra-használati adót, vagy épp a gyalogossúlyadót (bocsánat, -illetéket).
Sebaj, nem egészen két év múlva, majd a kampányidőszakban, megtudjuk:
valójában mi akartuk, hogy így legyen. Egyenesen a nép kezdeményezte,
az ország javára, ők csak végrehajtották, szerénységgel és alázattal.
Fábián György jegyzeteHivatkozás;Haon.hu
