Két apropó kapcsán is eszembe jutott az alábbi -igaz, vagy sem - történet. Az egyik a héten zajló érettségi vizsgák, a másik a debreceni Csapó utcán hétfőn bekövetkezett csőtörés, bár az nem szennyvízcső volt.
Íme a tanulságos történet: Nos egyszer, valahol nem is olyan szép napon, hogy eldugult egy kisváros központi csatornavezetéke.
Az út persze beszakadt, és egy jókora lyuk keletkezett, ami megtelt a – mivel is? Hát trutyival, na!
–A "csatornamester" és segédje pillanatokon belül a helyszínen termett. Az öreg szaki felmérte a terepet és minthogy pillanatok alatt átlátta a helyzetet, s persze a teendőket is, gondolkodás nélkül belegyalogolt a gödörbe.
–Hogy úgy mondjam már derékig állt a sza...lében, amikor kért egy fogót a gödör szélén tébláboló inasától, aki leguggolva beadta neki a kért eszközt. A mester vett egy nagy levegőt és alábukott.
–Pepecselt valamit a vezetéken, aztán feljött, kért egy kalapácsot meg egy vésőt, amivel aztán újra lemerült, megint igazított valamin. Ez így ment egészen addig, amíg el nem készült.
–Pepecselt valamit a vezetéken, aztán feljött, kért egy kalapácsot meg egy vésőt, amivel aztán újra lemerült, megint igazított valamin. Ez így ment egészen addig, amíg el nem készült.
Végre kievickélt az árokból. Olyannyira csöpögött róla a matéria, hogy még a csatornapatkányok is riadtan menekültek előle.
A mester azonban minderről tudomást sem véve rápirított a segédjére.
A mester azonban minderről tudomást sem véve rápirított a segédjére.
– Látod fiam, ha tanultál volna, nem kellene egész életedben csak a szerszámokat adogatnod!
Barta P.
