"Kedves szerkesztők!
Lehet nem a Szeretet Ünnepén kellene ezeket a sorokat írnom, de nem tudtam magam visszafogni, ezért elnézésüket kérem, de nekem a karácsony 1990 óta fekete betűs ünnep. Nem tudom ki az a Jakupcsek Gabriella, akit kirúgtak a TV-től, de nagyon sajnálom, hogy 52 évesen elvesztette a munkáját.
Napok óta ez van műsoron, tehát elkerülhetetlen, hogy az ember bele ne botoljon.
Ebben az "újvilágban" még az elején, egy
kirúgást én is megéltem, amibe belebetegedtem, mert azzal egyidejűleg
anyagilag teljesen a padlóra kerültem és ott álltam egy iskolás
gyerekkel, és kisnyugdíjas (egy nyugdíjból tengődő) szülőkkel.
Velem és a
hozzám hasonló sorstársaimmal a kutya se törődött. Sőt! Volt aki azt
mondta, hogy magamra vessek.
Az
viszont kissé túlzás, hogy már legalább tizszer jelent meg
róla a cikk a gyengébbek kedvéért, hogy vésse mindenki az eszébe, hogy
micsoda aljasság történt ezzel a hölggyel, aki havi 1,5-2 millió
forintot keresett !
Ehhez képest amit jómagam és 700 munkatársam a
gengszterváltás alkalmával 1990. "karácsonyi ajándékként" kaptunk a
párttitkár elvtárstól (igen, nem tévedés, ő adta át az elbocsátó szép
üzenetet!), az szinte semmiség.
Az akkori nagynevű vállalat krémjei (akik még most is a hatalom kiváltságosai) már jó előre
megalapozták a jövőjüket, különféle vállalkozásokba, KFT-kbe kimentették a
cég vagyonát, és boldogan folytatták a munkát ott, ahol abbahagyták. A
különbség csupán annyi volt, hogy míg '90-ig őket XY elvtársnak
szólították, '90 után XY urak voltak.
Lapátra tettek minket, búcsúzóul kaptunk egyhavi nettó fizetést.
Jómagam - 40 évesen, ráadásul egyedül neveltem a kisfiamat - nem kaptam munkát, mert már kiöregedtem.
Kollégáim,
akiknek túlnyomó többsége szakmunkás, főiskolai, vagy szakmérnöki végzettségű volt, hasonló
cipőben jártak, és 2 év alatt legalább húszan meghaltak, de volt akit
hajnalban - ahogy kinéztem a lakótelepi lakásom ablakán - kukában láttam kotorászni.
Később egy másikat, télvíz idejét a belvárosban láttam, amint havat lapátolt.
Nekünk
ezt hozta a gengszterváltás.
Rólunk soha senki nem írt cikket, nem
voltunk híresek, velünk a kutya sem törődött. Most viszont ennek a TV-s
hölgynek az esete - akiről nem feltételezem, hogy ezek után fűtetlen
lakásban fog éhezni - rövid időn belül világszenzáció lesz.
Vajon mivel több, vagy jobb ő attól a pármillió létminimum alatt tengődő egyszerű embertől, akikről nem születik soha egyetlen írás sem? Ez engem nagyon felháborít !
Azért Önöknek is és mindenkinek Áldott, Békés, Szeretetteljes Boldog Karácsonyt kívánok.
D. Krisztina. "
Kedves Krisztina köszönjük levelét és önnek is hasonló Boldog Ünnepeket kívánunk.
Barta Péter.
