Frei Tamás, író egykori riporter az Egyesült Államokból írt publicisztikát, amelyben arról vall, hogy még a kommunizmus idején sem volt ilyen kínos magyarnak lenni.
Frei Tamás éppen Amerikában tartózkodik, és arról ír, egyre inkább kacérkodik a gondolattal, hogy magyar helyett inkább finn nemzetiségűnek vallja magát, hogy elkerülje a megvetést, lesajnálást.
„Manapság viszont magyarként már különböző nyelvekre váltva csatározok az adott körben a finneknek azonnal kijáró, legalább semleges kíváncsiságért, hogy a társaságban ne én legyek a rögtön félretolt, nem is igazán kultúrembernek tartott magyar, valahonnan a Balkán-szerű mélységből" – derül ki a cikkből. „Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen jó is volt régen Puskás, a Rubik-kocka és az 56-os szabadsághősök országából valahová megérkezni..." – írja.
Kiderült, hogy a harminc év alatt, amióta a világot járja, még soha nem volt ennyire kínos magyarnak lenni, mint most, még a kommunizmus idején sem. Az európai uniós szerepünkkel kapcsolatban is egyre nehezebb védeni a "mundér becsületét".
Egy üzletember például azt a kérdést tette fel: „mit szólnának annak a cégnek a vezetői, melyben a részvények kevesebb mint egy százalékát birtokló irinyó-pirinyó tulajdonos mindig mindenbe belepofázna... ...Pattogna és belepofázna, ahelyett, hogy örülne, hogy egyáltalán meghallgatják, és az ő vállalatába kiszervezett munkát előre kiszervezik?"
(Csak nem a vasárnapi boltbezárási javaslatra gondolt? )
Frei a Balkán-vonalat is folytatja. A Balkán ugyanis az ő értelmezésében az a hely, ahol a vezetők lépésről lépésre aláássák a működőképes demokrácia alapjait. „Mi már a Balkán vagyunk, nálunk kezdődik s Törökországig tart" – írja.
