A napokban többször tüntettek több ezren a 2015-ös költségvetés ellen. Az
ellen a költségvetés ellen, amit megszavazott a (majdnem)
kétharmad, amiről kiderült, hogy nem is annyira a
nép, mint inkább a "kedves vezérek" vágyait tükrözi.
2015-re kevesebb a látványelem, mint a korábbi években megszokhattuk.
A rezsit sem lehet a végtelenségig csökkenteni - sajnos. Ezért most nincs pozitív íve a költségvetésnek (még
látszólag sem), nincs mit harsogni nap, mint nap, bele a képünkbe.
Véget nem érő elvonások, szűkítések, zárolások. Rengeteg be nem
tartott ígéret. A sok stikli, baráti kedvezmény, indokolhatatlan és
vállalhatatlan pénzszórás ezért jobban szúrja a szemünket, főleg ha 70 milliós lakásvásárlás, jövedelem nélküli habonying, új-zélandi koncertút
és lekorrupciózott NAV-vezetés kíséretében tálalják fel.
És ugyancsak
szemet szúr a stadionok szomszédságában éhező 3 millió nyomorult, akik
ugyan szintén magyar állampolgárok, csak éppen a HATALOM nem vesz
róluk tudomást. Ők azok, akik a közmédia szerint nem léteznek. Pedig ők itt élnek -élnének- közöttünk.
És hogy miben más még a 2015-ös költségvetés azon kívül, hogy
jobban látszik, hogy a király meztelen? Nos, lassan elfogynak a
különadóval sújtható ágazatok.
Most még a dohányipar, meg a
kiskereskedelem kap egy újabb maflást – ez utóbbi nekünk is fájni fog –,
de kész, vége, elfogyott. Ennyi volt. Most
már mi jövünk.
Nemcsak áttételesen, nem a „nem fogják áthárítani” (de)
módon, hanem simán szemtől szemben. Erről szólt volna az internetadó,
erről szól az M0 és a bevezető szakaszok fizetőssé tétele.
A rossz
kormányzás árát mindig meg kell fizetnie valakinek. Most mi jövünk. Ha
hagyjuk magunkat…
sakema
