Az interneten böngészve egy érdekes "jelenségre" lettem figyelmes,ami először nem tűnt fel majd elgondolkoztam rajta,hogy miről is van szó -de végül rájöttem- mert szerintem ez a mai világra olyannyira jellemző. Gondoltam megosztom...
"A narcisztikus személyiségek legszembetűnőbb ismérve, hogy kikövetelik maguknak környezetük állandó figyelmét és csodálatát. Állandó elismerésre szomjaznak, miközben tökéletesen semmibe veszik mások szükségleteit, igényeit. Túlzott jelentőséget tulajdonítanak saját maguknak, eltúlozzák saját teljesítményüket és tehetségüket, másoktól pedig elvárják, hogy felsőbbrendűnek tartsák őket. Épp ezért gyakran arrogánsnak és dölyfösnek tűnnek. Elbűvölő modoruk és jó megjelenésük miatt általában népszerű társasági emberek, de képtelenek tartós és mély kapcsolatok kialakítására, hiszen leginkább a saját társaságukat élvezik, és másokra csak azért van szükségük, hogy csodálják őket és visszatükrözzék nagyszerűségüket.
Gyakori, hogy mások kihasználásával érik el a céljaikat. Kifejezetten ambiciózusak, nagyra törő terveik vannak.
Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy a kritikát és az elutasítást nagyon rosszul tűrik.
[A narcisztikus személyiségek túlzottan magabiztos és látszólag fölényeskedő magatartása valójában arra szolgál, hogy leplezzék bizonytalanságukat és kisebbségi érzésüket.]
Meg kell említeni még egy nagyon izgalmas irányzatot, amit egyes szociálpszichológiai szemléletű teoretikusok képviselnek. Ők ugyanis nem kizárólag az egyéni személyiségfejlődéshez kötik a nárcizmust, hanem olyan történelmi korszakokról beszélnek, melyek egész generációkat mozdítanak el az önimádat irányába, ezért a társadalmak narcisztikus korszakait feltételezik.
Úgy vélik, ezekben a korszakokban a családokban és a társadalom eszméiben is olyan tendenciák válnak dominánssá, melyek énközpontú, anyagias és szociálisan beszűkült nemzedéket termelnek ki."
Forrás itt olvasható !
